---Qgli--- írta:Pár évvel ezelőtt arról volt szó, hogy azért éri meg felsőkategóriás hangszert venni, mert majd jól ki lehet szállni belőle és könnyebb is eladni. ( Ezt nem Asterix mondta )
Akkoriban engem hülyének néztetek, mert én meg azt mondtam, hogy nem éri meg, mert hatalmas bukás van rajta. Azóta változott már az álláspontotok?
Ilyet én sem mondtam soha (ha rám gondolsz). Én teljesen más (ráadásul kettő, de most azokat hagyjuk) érvek mentén vitatkoztam akkor veled. Általában mindenre igaz, hogy mindig a drágább kategória veszít a legtöbbet az árából. Vagyis ez is csak abszolút értékre igaz, mert százalékos arányban már nagyjából kiegyenlítet.
Nekem például hangszer-, hangtechnika (vagy bármi más) vásárláskor sokad rendű szempont, hogy eladáskor mennyit bukok (sőt, őszintén még egyszer sem jutott ez az eszembe, hogy ezt is mérlegeljem), mivel én nem „hangszerkupec” vagyok, aki hetente váltogatja azt, amiről még alkalma sem lehetett megtudni, hogy valójában mit is birtokol. Én minden vásárlásnak (sőt az élet minden terén ilyen vagyok) úgy indulok neki, hogy meggyőződésem, hogy a tőlem telhető lehető legtöbbet megtettem annak érdekében, hogy jó döntést hoztam. Nem sajnálok plusz energiákat befektetni a döntéshozatalaimat megelőzően, ezért (lekopogom) nem nagyon nyúltam még mellé. Na már most, ha valamit megveszek, amivel nem lőttem mellé, meg vagyok vele elégedve, attól miért váljak meg rövid időn belül. És pont ezért, mert hosszú távú befektetésekben gondolkodom, nálam az elsődleges szempont a tartalmi érték mellett a tartósság/megbízhatóság majd a használhatóság/kényelem. Persze az ár sem mellékes, mert eleve olyanban nem gondolkodom, amire nincs is pénzem, de két hasonló termék közül a tartósság érdekében hajlandó vagyok többet fizetni, még ha szolgáltatásban nem is nyerek vele többet. Az meg, hogy mennyi lesz az ára 10 év múlva ha eladom, lesz@rom. Sőt, lehet addig használom, míg tönkre nem megy.
