A fülesben lehet monó vagy sztereó jel is.
Monóban minden középen szól, ez az egyszerűbb megoldás, kevesebb technikát igényel, és sokszor bőven elég.
Sztereóban már van térérzet, bal–jobb elosztás, ami természetesebb és kényelmesebb, könnyebb benne eligazodni.
Van jelentősége?
Igen, főleg komfortban. Sztereóban kevésbé fárad az ember, „színpadszerűbb” az élmény, de monóval sincs gond, ha az van.
Ami még számít: a technika.
Sztereó IEM-nél (azaz fülmonitorozásnál) fejenként két kimenet kell, tehát 5 zenész már 10 auxot megeszik.
Ha ez nincs meg a pulton, akkor marad a monó, ami teljesen működőképes.
Szóval röviden:
ha van elég kimenet → sztereó, ha nincs → monó, és abból sincs semmi hátrány.
Van még a kompromisszumos megoldás: osztozni az auxokon.
Ez az, amikor két zenész ugyanazt a fülmixet kapja, és elkezdődik a klasszikus mondat:
„Neked ez jó így?” - „Hát… legfeljebb megszokom.”
Tipikusan működik például dob–basszusnál vagy két háttérvokálnál, ahol hasonló igények vannak. Nem ideális, de még mindig jobb, mint amikor mindenki a saját ládájával harcol.
Nyilván ilyenkor nincs teljes szabadság, inkább konszenzusos keverés van,
de kevés aux esetén ez egy teljesen vállalható, zenekari túlélőmegoldás.
