Hallgassátok meg a Queen-We Will Rock You slágerét:
Nálam skála szempontból a gitárgyakorlatokhoz használt E pentaton megy rá az énekre. Ha a dalt gitáron írták, (erősen sanszos) akkor sima gitár kvintek lefogásával kísérhető a dal és tök mindegy hogy az adott harmónia moll vagy dúr!
A következő sorokat csak azoknak írom, akiknek ez még esetleg új:
A 70 es 80 as évek gitárriff zenekarai pontosan a dalokat ellágyító moll harmóniák kiherélésével akarták slágeresedő rock zenéiket keményebb formában tartani! Magyarán az alaphang-kivint, később az alaphang-kvint-oktáv megszólalásokra szorítkoztak, így mivel pont a moll-dúr megmondó terc hiányzott a kettős hangzat megszólalásból, így a dal nem lágyult akkor sem ha végig mollt lehetne zongorázni rá!
Aztán ez szépen begyűrűzött a Hammond orgonajátékba is, persze csak a Hard Rock vonalat tekintve! Tokaji rocktáboros koromban Balázs Fecó és Gidófalvi is konkrétan megmondta, hogy ezen műfajon belül ha még egyszer meglátják hogy teli harmóniát fogok a Hammondon és nem nem nyújtok alaphang-kvint-oktávot, akkor letördelik az összes tercfogó ujjamat! Aztán elmentek meginni valamit...
Csak valamennyire idetartozóként: A múltkor feltettem a Somló-Adamis féle -Ha a csend beszélni tudna- dalt, amit Somló basszusgitárral írt alaphangokra (az Álomarcú lány-t is). Furi is kicsit a harmóniavezetés, legalábbis nem szokványos...
A Queen rock zenéje pont attól zseniális szerintem, a gitáros May és Freddy Pop- jazz-klasszikus vonala egy irdatlan jó misungot eredményezett, és ez által nem is lehet jól kategórizálni a zenekart, a Queen műfaja a Queen!
Viszont a We vill nekem a szólóig egy egyenes kvintes Rock nóta!
De ha Tomi majd átfabrikálja pl. szvingbe fuvósokkal és beharmonizálva, akkor majd csattan bokáig az állunk tutira...!