Az első billentyűs hangszerem...így kezdődött...

[vladimirmusic]

Zongora, trombita és trombon után, sorra jutott (1970. év) a billentyűs, elektromos orgona - FARFISA Compact.

Mindenki valami hagszerrel kezdte a zenei karrierjét, nem volt sok választék...sokszor a pénzösszeg döntött.

Már elegen vagyunk a Fórumon, hogy bemutassuk a kezdő hangszerünket.
Remélem folytatódik a "story"...

Üdv.

[Asterix]

A 80-as Weltmeister harmonikát leszámítva az első "igazi szintetizátorom" egy Yamaha PS-35-ös hangszer volt. Hogy meglepődött mindenki, amikor hajnaltájt egy-egy zenét lejátszottam a zenekar nélkül, amíg a többiek pihentek. Akkor 25-26 évvel ezelőtt bajai környezetben még újdonság volt.

[lacalaca]

sziasztok koszi ezt a temat Vladimirmusicnak.En 70 ben meg sehol sem voltam csak 7 evre ra szulettem ezert erdekes ilyen hagszert latni na de azert 1988 ban apam is vett egy Vermona orgonat ami akkor szinte egy rozsdamentes DACIA ara volt es ezzel kezdtem el zenelni

[petersen]

Sziasztok!

Köszönöm a témát Vladimir, egy kis nosztalgia jót tesz a lekünknek!

Az első hangszerem: Unitra B11 elektromos orgona... Sokat nem tudott, de a zene szeretete mindent kompenzált!

[Isti68]

Sziasztok!

Első hangszerem Casio ctk 656-os volt .
Később váltás Roland E-16. Mekkora külőnbség volt hangzásba, majd Roland e-36 hozzá 6 stiluskártya.(Csardas .örökzöld dance,latin,)
De játszottam Vermona SK 86-on is. Kb 1 hónapig volt nálam. Barátomé volt de már nem használta .
Tanáromnál két manuálos orgonák voltak. Örömmel láttam a feltöltött képet a Formation 2-ről.

[B.Bazsi]

Vendégségben voltunk hajdanán egy jó ismerősünknél, lehettem úgy 5 éves és volt nekik egy kis triola fúvós gyerekjáték-hangszer, vendéglátóink és szüleim észrevették hogy értelmes hangok jönnek ki a szobából meg belőle (boci-boci tarka) ahogy fújdogáltam. Na innentől nem volt visszaút... Kölcsön lett kérve, majd lett véve egy nekem is. Na ez volt az első fúvós-billentyűs hangszerem Kicsivel később kaptam egy xilofont amit lelkesen ütögettem, és egyre több értelmes dallam hallatszott "belőle". Akkoriban jött haza egyik rokonunk Svédből aki még hajdanán "kiment", és svéd "Lego"-t hozott nekünk. amivel rengeteget játszottam, és rájöttem hogy milyen fasza "szintetizátort" lehet belőle építeni... Építettem, szétbontottam, építettem, szétbontottam, építettem....számtalanszor... Meg "játszottam" is ám rajta!!! Az egyik rokonomnak volt egy kis szintetizátora, akkoriban még jobban összejártak a családok, mi is eljártunk hozzájuk, ők is hozzánk és hát baromira tetszett nekem is, mondta-mondták hogy próbálgassam, játszogassak rajta. Én meg gyerek módjára gyerekdalokat meg közismertebb dalokat próbálgattam rajta. Fenemód tetszett a dolog, innentől szüleim láthatták hogy ennek a gyereknek mintha lenne füle a zenéhez, kedvben nem volt hiány, a lagzis kazettáinkat már oda-vissza fújtam, így jutottunk oda hogy 11-12 éves körüli lehettem mikor Karácsonykor valami lapos széles hosszú csomag volt a karácsonyfa alatt Szenteste amire az én nevem volt felírva... Hát szerintem azon a Karácsonyon nem volt nálam boldogabb gyerek az egész univerzumban. Egy kis Yamaha szinti volt "DX" felirattal, tolópotikkal lehetett a ritmusokat, hangszíneket, stb-t beállítani rajta. Na ez a kis Yamaha nevelt ki, azt mondhatom el. Éjjel-nappal mellette ültem, szó szerint. Reggel azzal kezdtem ébredés után, ha volt napközben 5 szabad percem akkor ültem le mellé, este 10, 11, éjfélkor még mellette ültem, teljesen "megfertőzött". Nem létezett más nekem csak a szintetizátor, semmi más. Már szakközépiskolába jártam mikor délutánonként mentem vissza a kollégiumba, vonat indulása előtt 15 perccel még a hangszer mellett ültem, majdnem kiabáltak velem hogy hagyjam már azt a .... mert lekésem a visszamenetelt. Mikor pénteken délután-este hazaértem, köszöntem, a táskát a sarokba dobtam, át se öltöztem, úgy ahogy voltam ültem le mellé. Ekkor már azért elég sok számot el tudtam rajta játszani. Kisgyerekként megvolt a magam tanulási technikája: leültem, magnót magam mellé raktam, belöktem egy lagzis kazettát, elkezdtem hallgatni, próbáltam lejátszani. Ha nem ment visszatekertem, elölről kezdtem. 1-2 alkalommal elmentem a rokonomhoz, ő mutatott pár akkordot, fogást, néhány számot megtanított. Már egy nagy Casio-ja volt, én meg csak hallgattam hogy hogy szólt...nagyon állat volt, baromira tetszett. Ahogy nőttem, láttam lagzikban zenekaroknál hogy milyen nagy gépekkel játszanak, nekem meg egyre inkább fájt a szívem egy igazi nagy gép után...mindig abban bíztam hogy hoz egyet a Jézuska, de csak nem hozott... Szóval ez így ment napról napra, évről évre, ültem a magnó meg a hangszer mellett. Aztán kaptam a szüleimtől érettségire egy Roland E16-osat, mondhatom mennyire örültem neki... Ez volt az első komoly hangszerem, ezzel kezdtem el járni zenélni. Utána jött a másik Roland...harmadik.... és most tartok a G70-nél. És most nagyon jó volt így visszaemlékezni erre az egészre...

[B.Bazsi]

Ez a Yamaha DX egy kisbillentyűs, 4 oktávos 1 hangszórós gyerek hangszer volt....

[B-Trió]

Kisebbik fiam általánosból történt elballagásának emlékére vettem egy Casio Ma-201 kisbillentyűs szintit!
Amilyen keveset tudott, olyan drága volt! Több, mint egy havi átlagfizetésnek felelt meg 1990-ben!
A gyerekem hamar meg is unta, akkor kezdtem én foglalkozni vele. Gitározni tudtam, a kottát ismertem, s hamarosan autodidakta módon megtanultam billentyűzni. Persze azonnal vettem egy Yamahát(PSS-680 asszem)
Így kezdődött. Casiót azóta sem szeretnék, pedig már volt vagy 15 hangszerem....

[Apelláta]

Én az első billentyűs hangszeremet óvodás koromba kaptam jóatyámtól. Egy Pille nevezetű, talán két oktávos, mini billentyűs, monofónikus, három hangszínes kis orgona volt. Ha jól tudom a szovjet, vagy a lengyel ipar remek terméke volt. Kb. 20 számot tudtam rajta játszani egy kézzel, mint például: Esztike, Debrecenbe kéne menni, Ha végre itt a nyár stb. Még faterom tanította őket. Egyszer valaki jött hozzánk vendégségbe, én meg rohantam a szobába, hogy levegyem a szekrény polcáról, és megmutassam a tudományomat. Aztán mikor egy székre állva megpróbáltam levenni, egy mozdulattal sikerült előbb a fejemre, majd a földre ejteni. Rapityára törött, de még fateromnak sikerült valamennyire összetákolni. De már nem tudom, mi lett aztán vele.

[xander]

egy ilyesmin kezdtem (az apám harmonikája) Serenada volt a neve, na meg egy ilyen játékom is volt...
mikor harmonikázni kezdtem jobb kézzel akkoriba még a növérem huzta... egyszer aztán apám azt mondta hogy ha megtanulok 10 éneket mig hazajön a meloból akkor vesz nekem egy orgát... (másnap egész nap huzatattam a régi harmonikát..) és késöbb meg is vett egy két oktávos vermonát. emlékszem hogy egy motor volt benne ami fujta a levegöt a sipokoz és ugy ment, persze bekapcsolás után meg kellett várni mig elindult a helikopter benne..