’89-ben elérkezett az idő, hogy szintetikus konkrétan FM szintézis alapú billentyűvel gazdagítsam a zenekar hangzását és valami inspirációt merítsek a munkához, így az éppen megnyitott vasfüggöny helyén átlibbentünk Bécsbe egy Yamaha PSR36 hangszerért. Máig nem tudom miért nem valamelyik DX-et vettem, mivel a bandában dob, basszus és gitár is volt rajtam kívül, így bármiféle zenegép teljesen értelmetlen beruházás volt. De a hangok jók voltak és realtime szerkeszthető volt minden hangszín, így jól elvoltam a kis vacakkal.
Aztán 1992-ben a dobos kisétált a bandából, és mivel minden erőfeszítésem ellenére sem találtam megoldást az azonnali pótlására, így decemberben vettem egy akkor debütáló PSR500 immáron PCM alapú arrangert dobgépnek a következő szezonra. Meglehetősen ügyesen megoldotta a problémát a Yamaha, de azért amint lehetőség adódott, egy év múlva újra dobossal zenéltünk.
1995-ben a Yamaha fölé vettem egy Roland JV35 hangszert, majd kisvártatva azt lecseréltem egy EX verzióra, melyben a VE-JV1 18 bites bővítő is benne volt, ez sok pluszt adott hangszínek terén a zenéhez.
1996-ban a PSR500-at leváltotta egy KORG i5S, ami egyben életem első valamire való hangszíneket tartalmazó körte muzsikája volt és végzetesen megfertőzött vagy 16 évre.
Az i5S után Egy N264 következett ’98-ban, melyet egy Roland JV880 modullal egészítettem ki a színesebb hangzás érdekében.
2000-ben iS40 és egy i3 duett került az állványra, mert lehetőségem nyílt 1-2 fős vendéglátós zenélésre és ahhoz kevés volt az N264 képessége.
2001-ben a két mókaládát Korg i30HD-ra cseréltem le és a zenekar mellett még több one man vendéglátózást vállaltam és amikor végre világsztár lettem… lol
2004 tavaszán vettem egy akkor megjelent KORG pa1x pro-t egy hegynyi pénzért a Károly körúti Tajti zeneboltban. Ezen már csak 2,5 -3 évet kellett szerkesztenem a hangszer stílusait és a nótákat mire majdnem jól szólt.
Később pa2xpro is került az állványra, majd egy rövid időre Tyros volt az egyik hangszer. (Ez jó iskola volt egy másik hangzás befogadására és más rendszer megismerésére.
Aztán nagy baj történt… 2010-ben rendeltem magamnak egy Ketron X1-et a Királyságból és olyan hatással volt rám, mint ha egy másik bolygóra kerültem volna. Szép lassan búcsút intettem a Korgoknak és Tyrosnak és elindultam a mai napig járt útamon a KETRON hangszerek és hangzás útján.
Elég hamar SD1 plus lett az X1-ből, mely mai napig itt van mellettem, és nem tudom semmivel pótolni egyediségét, tiszta és dinamikus hangzását.
2015-ben, amikor megjelent egy SD7 bővítettem a Ketron hangszer arzenálomat, majd SD9 került a helyére. Több próbálkozás után végül az SD1 plus és SD40 maradtak az állandó mókaládák, mostanában egy Audya 5 beállításán dolgozom, lehet, hogy ő lesz később a billentyűs verzió.
Időközben több zenekari meló is akadt, melyekhez hangszerekre volt szükségem.
2014-ben egy sok rock nótát játszó bandában kaptam helyet, melyhez KORG N264 és Triton Extreme (Köszi Pityu!) billentyűkre volt szükségem.
2015-ben pedig egy rock zenekarba, melyben ma is játszom, megvettem életem első Hammond klónját egy Roland VK7, orgonát, majd ezt VK8-ra cseréltem és Tritonnal kiegészítve képezték a billentyűs szekciót a bandában.
2017 magasságában Roland VR760 V-Combót vettem, mely szerintem az összes V-combó közül, mai napig magasan a legjobban eltalált és felszerelt hangszer, már csak a 2db SRX fészek miatt is.
2020-ban Kurzweil PC3 került a Rolandok helyére idén pedig egy Kurzweil Artis 7 az ami a rock banda orgona, zongora és minden egyéb hangszínét szolgáltatja. Fassza kis cucc. Nagyon szeretem
Hát így állunk ma. Mókaláda, SD1 plus SD40, Audya, rock szerszám, Kurzweil Artis 7.
villamos energia igényű billentyűm egy Vermona ET3 orgona volt. 1987-ben vettem a bizományiban 11.000.- Ft-ért. Azt akkor elég tekintélyes summa volt. (számomra)
