Milyen gyöngyszem topikot lehet itt találni. Az első billentyűs hangszer, ami a családban volt egy Pille "orgona", ha lehet annak nevezni, szerintem születésem előtt megvolt már édesapámnak, a billentyűi már gyerekkoromban is kicsit sárgás színűek voltak a naptól. Aztán az első Bécsi vásár alkalmával, talán 89 körül lehetett, a szüleim hoztak egy Casio SA-20-t. Ez volt az első saját hangszerem. Utána sok év szünet, és berobban egy PSR-220. Na innentől kezdve teljesen bekebelezett a billentyűs hangszerek világa. Persze előtte is, de csak prospektus nézegetés és álmodozás volt.
Mivel csak félmunkát végeztem, ezért befejezem rendesen. Szóval jött a PSR-220 (1997) és elkezdtem autodidakta módon klimpírozás ismerkedésével. A szülők örömmel hallgatták a mulatóst és tele volt a szekrény Kadlott Karcsi kazettával, elkezdtem leszedni a nótákat. Ezzel a billentyűvel toltam végig néhány családi rendezvényt, ballagást.
Aztán jött a csere, egy PSR-550 személyében (2001), emlékeim szerint az Eldorádóban tudtam becserélni, ekkor már főiskolai tanulmányaim folytattam, több-kevesebb időt fordítva a hangszerre. Aztán egyre jobban megfertőzött a zongora feeling és érkezett a Yamaha P90 (2003), nagyon imádtam, akkoriban nagyon megfogott a zongora hangszíne. A PSR-550 egyre kevesebb szerepet kapott és 2004-ben elváltak útjaink. Egy darabig a P90 mellett nem volt más, aztán egyszer csak megkívántam a Motif vonalat. Először a kicsi Motif, az MO6 (2006) érkezett a P90 mellé, nem volt hosszú az együtt töltött idő, 2007-ben leváltotta a Motif XS6, a mai napig imádom ezt a szintit, egyelőre nem érzem, hogy valaha is megválnék tőle. A P90-et 2007-ben elengedtem, de nem tudtam meglenni kalapácsok nélkül és szembe jött egy használt S90ES. Mivel az XS és az ES hangszínek között elég nagy volt az átfedés, 5 év együtt lét után elengedtem az S90-t, sokat használtam master billentyűként is, akkor gondolkodtam egy Studiologic 990 Pro-n, de találtam egy jóárasított Kurzweil SP2X-et, úgyhogy az váltotta az S90-t. Soha nem szerettem igazán a kurzit, a billentyűjén kívül, ami valójában Fatar mechanika, semmit jót nem tudok elmondani róla. Még egy nyavalyás midi csatornát sem lehetett váltani rajta, csak az 1-en tudott küldeni. 2021-ben pedig végleg felmondta a szolgálatot, segíteni csak új elektronikával lehetett volna rajta, persze mondanom sem kell, hogy nem érte volna meg venni hozzá, mert az akkori értékének kb. 2 x került a panel. Egy M-Audio Hammer 88 váltotta (2021), és idén (2022) éreztem újra, hogy vissza kell térnie az arrangernek az életembe, meg is történt egy Tyros 2 személyében. A Yamaha hagzás valószínűleg régen beleégett az agyamba, annak ellenére, hogy a Rhodes mániám nem igazán elégítette ki soha, ezért kezdtem el VST-ket is használni, ott találtam meg a kedvenc füstös elektromos zongora hangszíneimet. Hirtelen döntés volt a Ketron SD40, a dobjai teljesen levettek a lábamról, jelenleg a Tyros 2 és az SD40 mellett telik talán a legtöbb szabadidőm és próbálom bepótolni az elmulasztott éveket