Zeneszek.com

Én valamikor általános iskolás koromban kezdtem el horgászni járni a faterommal, aki akkor már régóta horgászott. A mai napig is előttem van a napirend:
- fél négykor ébresztő
- félöt körül már pakoltunk a csónakba a tiszafüredi gátőrháznál
- irány a kékesi kanyar
- öt óra körül csónakból etetés ( bicskával tejeskukorica faragás egyenesen a vízbe ) utána horgonyozás a hajóút szélében, botok bedobálása
- fél hatkor már aludtam, a faterom meg figyelte a kapást
Ha kapás volt, akkor ébresztő! 20-25 perc pontyfárasztás. Napi 8-10 kapás az etetett helyen, ebből 4-5 hal mindig meg volt.
Az érdekessége az volt, hogy nem volt semmiféle kapásjelző, csak az üvegbot spicce. Azokat a kapásokat szerettem, amikor majdnem a vízig hajlott a bot vége. Ez igen. Ezek kapások voltak...
Aztán amikor jött a ciánszennyezés a Tiszán, akkor ezeknek a kapásoknak vége lett, nembeszélve arról, hogy örültünk, ha minden másnap volt egy kapás.

A legnagyobb élményem az volt, amikor kukoricára!!! véletlenül rákapott egy 31 kg-os folyami harcsa. ( Sosem vadásztunk folyamira ) Egy óra fárasztás utána faterom kivette 30-as zsinórral!

A faterom 9 éve meghalt, azóta sem horgásztam egyszer sem.