---Qgli--- írta: ↑2024.01.20. 06:36
Az jutott eszembe, hogy annak idején a '90-es években hogy működött a zenészek egymáshoz való viszonya, ami mára teljesen feledésbe múlt...
Akkoriban egy üdülőterületen ( a Zsóry-ban ) zenéltem az egyik étteremben. Volt még rajtam kívül négy étterem, ahol élőzene volt. Általában 10-ig, vagy 11-ig játszottunk az éttermekben, de volt egy hely, ahol hajnal kettőig ment a buli. Ebben az időben június 10-e környékén indult a szezon és nagyjából szeptember 10-ig tartott. Az éttermek nagy része október elején teljesen be is zárt és csak tavasszal április-május környékén nyitott ki. Ebből egy volt kivétel, ami télen is nyitva volt - bár kevés forgalommal - de megélt. Ez az étterem nyáron sokkal jobban ment, mint a többi és ez volt az a hely, ahol nyáron hajnalig tartó bulik voltak.
Tehát júniustól szeptemberig, kb 100 napot zenéltem. Az étterem tulajdonosok jól ismerték egymást, átjártak egymás éttermébe, kajálni, beszélgetni és megosztani egymás tapasztalatait, valamint meghallgatták egymás zenészeit is!!!! Így jött az, hogy mindenki a legjobb zenészt szerette volna magának nyárra, mert akkoriban ez nagyon fontos volt egy étterem számára ezért már január környékén mentek az alkuk, hogy kit hová tudnak leszerződtetni és mennyiért. Akkoriban ( '95-ben és '96-ban ) 1000-1500 Ft-ot fizettek esténként. Ez aztán évente emelkedett pár száz forinttal.
A fizetés viszonyítására egy kicsit kitérek: Akkor a tanári fizetésem 18.000 Ft volt és ez mellé kerestem nyáron havi 30.000-et borravaló nélkül. Fontos, hogy borravaló nélkül, mert annak idején a borravaló legalább kétszer ennyi ( de inkább több ) volt.
Szóval így nézett ki az üdülőterület.
Amikor a 10-11-ig zenélő kollégák, vagy inkább haverok befejezték a zenélést, akkor mindig találka volt a hajnal kettőig tartó étteremben ( ami akkor már csak bárként működött ) és itt beszéltük meg közösen a napi történéseket, az aznapi számokat és borravalókat. Volt, aki szeretett lódítani, de nem ez volt a jellemző. Általában nem csak a zenészek találkoztak itt, hanem felszolgálók is megbeszélték a saját dolgaikat, mentek a hülyéskedések, ami vendéglátósként nem volt nehéz...
Amikor ez a bár is bezárt, akkor sokan mentek haza a családjukhoz, akinek nem volt családja ( mint nekem sem ), annak folytatódott az éjszaka. Beosontunk a strand területére, ami akkor már zárva volt, de mégis tele volt hozzánk hasonló beosonó ( vagy az éjjeli őrt sörrel lekenyerező ) fiatalokkal. Sokszor az éjszakai nagy melegben a rendőrök is itt mulattak velünk, csak nekik nem kellett lekenyerezni az éjjeli őrt!
( Aki fiatalon jól bírta az éjszakát, mint én 18-20 évesen, annak még ilyenkor jöttek a nők, sok estben a 25-30-as korosztályú hatalmas mellűek, de ez már inkább nem részletezem! Nem csoda, hogy akkor nem volt barátnőm...minek is lett volna...na mindegy)
Szóval egy kicsit visszaemlékeztem, hogyan is működött a dolog 25-30 évvel ezelőtt és az jutott eszembe, hogy mára a zenészek egyáltalán nem tartják a kapcsolatot egymással. Nem járnak egymást meghallgatni, pedig ebből rengeteget lehet tanulni és "ellesni egymástól"! Emlékszem, hogy meghallottam milyen számokat játszik a kolléga, amikor táncolnak. Másnap már én is műsorra tűztem azokat a számokat és sok esetben be is jött egy-egy ötlet.
Így tanultunk egymástól és így voltunk jó kapcsolatban egymással és ez szerintem sokkal jobb volt így...