Nagyon jó lett az oldal, próbálom felderíteni...
Én úgy szoktam fogalmazni, hogy nincs kultúrája ennek az egésznek.
Zene, kommunikáció, az emberi kapcsolatok, az ÉLET, stb. Mindennek eltűnt a kultúrája.
Zene, zenélés, buli, lagzi: az ünnepelt vagy az ifjú párok nem tudják mit kezdjenek azzal a helyzettel, hogy Ők vannak a középpontban. Hogy viselkedjenek, mi is történik. A vendégek szintén. Nyomkodják a telefonukat, nem tudnak beszélgetni (hogy is kell azt?), nem tudnak mit kezdeni azzal a helyzettel, amiben éppen vannak. Senki.
Zenei igény? Az meg mi? 5-10-15 éve kimentek külföldre jobb élet, több pénz, több lehetőség stb. reményében. Konkrétan tele volt a tökük. Keserűek lettek. Most, ha hazalátogatnak vagy éppen hazajöttek ezek a népek mit szívtak magukba az elmúlt években? Más kultúrát. Minden téren... Mi, akik itt maradtunk mit "szívtunk" magunka? Mit tudtunk magunkba "szívni"? Semmit. Illetve, amit kaptunk. Kb 2000-ig voltak slágerek, talán. Azóta mit adnak a nép arcába, illetve a zenészek kezébe? Dzsolit és klónjait.
Sajnos ez magával vonzotta ezt a fajta életérzést, viselkedést, hozzáállást, ezek alapján-szerintem- a "kultúrát". A kultúra nem attól marad fenn, hogy beszélünk róla, hanem csináljuk, gyakoroljuk, átadjuk. Sajnos jelenleg dzsoli életérzés, viselkedés, hozzáállás uralja a "kultúránkat". Ez szomorú. Persze vannak az országban tiszta pontok, remélem sokáig fenn is maradnak.
A népzenei dolog rég foglalkoztat. Nézzetek körbe a környező országokban. Modernizálódik a zenéjük modernizálódik, de a stílusai, frazírjai, hangszereik megmaradtak. Egyébként a délszláv vidékre szerintem ez nagyon is jellemző.
És igen... felmerül a kérdés, hogy ilyen meglátással, kilátással meddig csinálom még...
Még nem látom a végét, de már érzem...Viszont hajrá kollégák, szuper az oldal, szép napot Nektek!
