Bazsi lehet félre értettél. Nem arról beszélek, mikor megvásárolsz egy hangszert és elkezded csavargatni, és az is előfordulhat otthon, hogy még leis fagyhat. Hanem arról beszélek, hogy mikor a Midjay prot megvettem - már említettem - úgy vártam azt az eszközt, hogy mostanság semmi nem csigázott fel ennyire. A jelenlegi hangszeredet - BK9 - adta érte és még némi pénzt. Simogattam, csodáltam, olyan boldog voltam, hogy nem tudom leírni, és mindenkinek azt mondogattam, hogy végre megérkezett amit kerestem eddig. Aztán egy buli minden oké.B.Bazsi írta:Írtam már hogy az első lagziban amiben a bk9-et használtam, kezdés előtt a teljes kétségbeesés kerülgették mert nem úgy szólt ahogy szerettem volna. A második lagziban már kezdett úgy szólni, de a kezelése miatt azt mondtam magamnak lagzi közben, hogy az utolsó lagzi vele, hazamegyek, alszok egyet és másik hangszer után nézek. Egyetlen egy sansza volt a gépnek hogy megmaradjon nálam, az hogy ipaddal mit produkál. A gép egyre jobban szól, kezelése gyorsan megy, hiába van jó hangja, ha ad1: hülye vagyok hozzá hogy kihozzam belőle, ad2: a kezelése katasztrófa. iPad nélkül az, én meg belebújok amennyire csak tudok. Nekem is fontos hogy megbízható és kezelhető legyen egy hangszer. Na meg jó hangú. De azt megállapítani egy hangszerről hogy hogy tud szólni, egy hét kezelés meg gyakorlás után szerintem nem lehet. Mellesleg egyetlen egyszer nem fagyott még le!
Két buli minden oké. Három buli, lefagyott de úgy, hogy csak a tápkébel kihúzásával tudtam kikapcsolni. 
Mindez kb 150 ember elött. Szerencse az volt, hogy ismert csapattal voltunk és kidumáltam. Azt a hibát is elkövettem, hogy a kész alapokat amik az iPaden vannak a szöveggel, azt is a Midjay-be dugtam gondolván, hogy egy helyről irányítom. Hiba volt, mert azt sem tudtam elindítani, mert nem szólt, még a Midjay felállt. Aztán ott abban a pillanatban más is felállt. Onnantól minden dal elött egy ima. Utána már nem volt gond. Abban a pillanatban, ill. haza felé ugyanazt éreztem mint te, hogy eladom keresek valamit. De másnapra megint ott volt a csodálat. Aztán a midi ami kibabrált vele gondoltam belenézek, hogy remélhetőleg egy benne maradt valami okozta a gubancot, de sajnos nem találtam semmit. Azért sajnos, mert így nem tudom mire fogni. És itt is még mindig én voltam a hibás, és mint ahogy Tomi is mondja, kerestem az utat, és nem a hangszer okoltam, hanem magam. Majd aztán mikor már csillapodtak az érzéseim, egyik nap indulnom kellett a fiamért és kikapcsoltam ill. hogy pontos legyek megnyomtam a kikapcsolót. Furcsa volt, mert még a cipőmet felvettem, még mindig világított a kikacsoló képernyője. Hát gondoltam elmegyek majd kikapcsol. Kb. 30-45 perc lehetett, és megérkeztünk aztán semmi változás ott világított még mindig. Itt elsírtam magam. Aztán Tasi Tomit hívtam, majd Anda Zoli és Tomi már az elején segített, hogy a szoftvert az elejétől kezdve rakjam fel egymás után. Ezt el is végeztem. Ez akkor volt mikor megjött tehát a hibák elött. Anda Zoli sem tudott semmit mondani érdembe, azt monda Norbi foglalkozik a szoftverekkel. 
Akkor mondom meg is jöttünk. Aztán csak nem hagyott nyugodni, gondoltam a midiket elkészítem majd felveszem mp3-ba és úgy játszom. Ezt még elvetettem nem tetszett, majd a stílus jó lesz azzal csinálom. Hát jó is volt egy darabig, majd ott is megakadt, és vége. Eldöntötte a gép. Itt nem a megszokás volt a baj. Egy hangszerem sem a Midjay plusz-n kívül sose fagyott le. Csak a Midjay pro és a plus volt ami kibabrált velem. Mind a kettőt szerettem. Ez ugyanaz mint a megcsalás. soha többet nem tudok ránézni, ha egyszer is cserben hagy. Utána mikor hagy csereben ismét? Mikor csal meg ismét? Mert ha egyszer megcsinálta, akkor bármikor megcsinálhatja. Szóval én erről beszélek.
Ki mit tett volna az én helyemben?
