Ha elmész egy zenészhez, hogy meghallgasd hogy játszik, akkor a következő történik:Asdert írta:Sziasztok!
Nem tudom lehet-e itt ilyenről vitázni, de.....
Elkezdi mutogatni a cuccait! "Négyszázezres digitális keverő, kétmilliós hangfalszett, háromszázezres mikrofon meg a másfél milliós Korg pa6X. Minden a legnagyobb márkákból."
Ettől hányingerem van.
Ne azzal dicsekedjen valaki, hogy milyen cuccot tud megvenni, hanem azzal, hogy milyen szólókat vág le egy a stílusban! De nem mindenki tud improvizálni, ezt megértem, ezzel semmi baj. Akkor azzal dicsekedjen, hogy milyen alapokat csinál, mert azért egy zenésztől - gondolom - elvárható, hogy fel tudjon játszani 8-10 sávon egy alapot. Aki már azt sem tudja, az minek zenél? Minek zenél? Nem is zenél! Nem is tud zenélni!
Vagy van olyan, aki kísérő automatikával játszik. Ez is oké, de akkor legalább már egy improvizációt hallhatna a közönség a gyári kiséret mögött! De sokan nem képesek improvizációt kreálni. Ez megint oké, de akkor honnan tudhatnám, meg a hogy az illető jó zenész vagy nem? Improvizálni nem tud, tehát ebből nem derül ki. Alapokat nem magának csinálja, tehát ebből sem derül ki. A stílusok gyáriak ( esetleg egy kicsit áthangszínezve ), tehát ebből sem derül ki!
???
Tavaly odajött hozzám egy zenész és elkezdte sorolni, hogy neki milyen hangfala van, milyen keverővel, meg végfokkal...fél perc után leállítottam és megmondtam neki, hogy ne haragudjon, de ez engem nem érdekel. Ha azt akarja, hogy hallgassam meg, akkor elmegyek és meghallgatom. 5 perc zenélés után meg tudom állapítani, hogy az illető jó zenész, vagy gagyi!
A fórumról is van sok zenész, akit ( ha arra jártam ) már meghallgattam élőben játszani. Olyan is volt, akit csak úgy hallgattam az utolsó asztalnál ülve, hogy ne is lásson, mert megismerhet. Meg olyan is volt, akit egy fél percig hallgattam az utcán és már be sem ültem az étterembe.
Nem mentem és nem is megyek én oda senkihez...minek? Magamból indulok ki. Én sem szeretem, ha odajönnek hozzám a zenészek. Ha valakivel beszélgetni akarok, akkor leülök egy asztalhoz és beszélgetek.
Soha nem válogatok, ha van rá lehetőségem (sajnos nem sok) akkor megyek és mindenkit meghallgatok, tapsolok, esetleg még táncozok is... 
