A számítógépemen már több, mint 300 GB anyag van a megfelelő program alá telepítve. Azt hittem, hogy komoly VST fúvósokkal egyszerre megoldódik a gond és majd ott liheg a szaxofonos a másik mikrofonba érzet lesz a zenében. Egy frászt... Gyakorlatilag majd nem az észrevehetetlenség határát súrolja, mert nem tudok megfelelően játszani rajta. És ha még ez mindig nem lenne elég, akkor tegnap a lakodalomban egy Hohner Atlantic 4 harmonikát is használtam és még az sem szólt úgy, mint egy harmonika, pontosabban ahogy egy harmonikától elvárható lett volna. Pedig annak a hangja nem is volt mintavéve. Csak volt 20év kihagyásom...
Annak idején 89-ben lenn a Balatonon volt egy zenekar, akik a mi akkori hangszereinkhez képest gagyikon játszottak. Mi már Rolandot használtunk, ők pedig Yamahát. Akkor a Yamaha az új csodához Roland RA-50 sehol sem volt még... És ők amikor játszottak, mintha élő szaxofon szólt volna, pedig ott nem volt mintavételezés, nem volt milliós hangszer, csak a srác tudta, hogy kell az adott hangszínt használni. (Még szerencse, hogy nekünk élő szaxisunk volt...
)Tehát szerintem az egésznek a lelke maga a játéktechnika, amiről szívesen vennék valami okító jellegű hozzászólást azonkívül, hogy gyakorolni, gyakorolni... MErt ugye az autóvezetés során is először megmutatják hogyan kell a 2-es fokozatot menet közben 3-ra váltani és utána gyakorolhatod, de megfelelő ótmutatás hiányában elég nehéz. Ezt az oktató hozzászólást szívesen fogadnám ebben a topicban, mert azt hiszem lényegében ez is ehhez tartozik...
Egy Weltmeister, egy Royal Standard sokkal inkább szívet melengető számomra. Tehát ebből kifolyólag, hiába mintavételezünk arról (fr7,-8,stb.), nem lesz belőle harmonika. Billentyüből nem lesz hegedű, sem cimbalom. Tehát bizonyos szinten fölösleges is elvárni egy autószerelőtől, hogy beteget gyógyítson. Igaz ? Szóval azt a technikát amit szájjal kialakít egy szaxis, vagy a vonóval egy prímás, soha nem lehet visszaadni billentyűn. 
