Zeneszek.com

Egy teljesen más jellegű fórumon rákérdeztem, hogy nem lehetne-e egy horgászós topicot csinálni. Aztán egy nyár alatt tele írtak a tagok 20 oldalt. A világ legnyugtatóbb hobbija. Jó magam is horgászok gyerek korom óta. Régen én is sokat voltam a Sajón domcsizni, most már a pest megyei tavakat horgászom meg persze a kis Dunát.

Régebben évente lejártunk a Tiszára nyaralni, volt hogy 2 hétig sátoroztunk a partján, és azt ettük amit fogtunk, komolyan! Egyetlen nap se maradtunk éhesek! Ha nem ment a ponty ment a keszeg, ha a keszeg se akkor mentünk a csatornára törpézni úszóval, vagy morotvára pergetni csukára, sügérre, partról vagy csónakból. Nyársra fűztük a halakat és megsütöttük parázson szalonnával, áh, micsoda emlékek meg élmények.... Menyhalazni még nem voltam, bár már régóta piszkál a dolog, azt is hallottam hogy nagyon finom, lévén tőkehalféle. Sajnos nem tudok okos lenni csalit illetően, remélem olvassa Cralusso barátunk ezeket a sorokat és tud hozzászólni, mert nagy pecás Ő is. Az utóbbi pár évben meg rászoktam a könnyű pergetésre, domolykózni nagyon szeretek, nagyon élvezetes, igazi sportos műfaj.

Mivel látom sok köztünk a horgász bátorkodtam létrehozni egy kis sarkot nekünk Én magam is bolondja vagyok ennek a remek sportnak. A legbüszkébb erre a csukára vagyok, de nem a mérete hanem kifogásának módja miatt. 3,6m-es medium feeder bottal, 20-as zsinórral, erőgumival a kosár és a horog között horgásztam, csontit és gilisztát felkínálva csonti karikán, a horog ha jól emlékszem egy kis 8-as pontyozó volt. Ezt vette fel a csukesz, de nem kitekerés közben, már egy órája bent pihent a bot
Először a hátát láttam meg, ordítottam is a haveroknak hogy gyertek ez nagy ponty lesz, mikor megláttuk hogy csuka hanyatt estünk. Persze egyből jött a para a kis egyes horog és a drótelőke hiánya miatt, főleg az első bukfencnél, de sikerült óvatosan kiszedni Ekkora élmény után természetesen visszanyerte a szabadságát hogy talán egyszer még megmérkőzhessünk
Idén azt vettem a fejembe, hogy megfogom életem első menyhalát. A jövő héten remélem összejön és kijutok a Sajóra vagy a Hernádra. Van valakinek tapasztalata csali és módszer terén? Olvasgattam már utána, van aki a busa darabkára, mások a gilisztára esküsznek.

Nyugat-Főcsatornába pont ma telepítettünk 600 mázsa pontyot.

Bocs a horgászoktól, de egy vicc jutott eszembe....

Nagyapa és unokája kimennek horgászni. A nagyapó egymás után fogja ki a halakat, az unoka csak ül a bot felett. Következő alkalommal ugyan ez ismétlődik, majd minden héten újra és újra....
Kérdezi az unoka: - Nagyapa, miért van az, hogy te egy nap 30 halat fogsz ki, én meg egyet sem?
- Hát kisunokám, évek óta megfigyeltem, a sikerem titka az, ha reggel felkelek és balra lóg a farkam, akkor gilisztával horgászok, ha jobbra lóg a farkam, akkor csontival horgászok.... mindig bejön ez a módszer......
- De nekem nem lóg reggel a farkam Nagyapa, hanem áll,akkor mivel horgásszak?
-Akkor fiam ne horgászni menj, hanem dugni.....

Egy kis sztorizgatás képekkel...

Hoór-völgye, 5 kiló 90 dekás süllő. Pontyozni mentem, csali fokhagymás kukorica volt. Verpeléten az amúrok kapnak úgy mint ahogy ez kapott. Piszkálgatás, egyre erősebb húzások kicsit rángatva, majd feszített. Behúztam neki, a bojlis bot félkörben maradt, éreztem hogy jobb hal lesz, de nem úgy ment mint egy ponty. Nem tudtam hogy mi lesz a húzása alapján, mert ilyet még nem tapasztaltam, jobbra-balra húzott, meg befelé is, nem nagyon akart kifelé jönni. A tónak ezen a részén volt egy zátony, kb 10-15 vízzel, amin át kellett húznom. Kicsit féltem hogy ha felfekszik a zátonyon és meglazul, lemarad. Szerencsére nem így történt, viszonylag simán átjött, aztán megláttam hogy miféle jószág ez, na onnantól indult be a para. Hová akadt, mennyire, hogy bírja az előke a fogait, stb. Aztán addig paráztam,míg lassan kiparáztam a merítőbe. A horog úgy akadt a szája sarkába kívülről, hogy kb 2 mm bőr vagy ín tartotta, mikor megláttam az akadást, azt kérdeztem hogy ez hogy jött ki, hogy nem szakadt ki? Nem szakadt az a lényeg. Eddigi legnagyobb süllőm. Érdekesség, hogy eddig 3 olyan süllőt fogtam ami kukoricára ment. 6 kiló 20-as ponty, Verpelét. Kezdett esteledni, cuccok bedobva, és vihar volt kinézőben. Leellenőriztem a botokat, jelzőket, majd gyorsan bementem kocsival a faluba a boltba, siettem hogy a vihar előtt vissza érjek. Mikor visszaértem, már nagyon fújt a szél, nem láttam a jelzőt. Kérdezem édesanyámat aki szintén nagy pecás, hogy hol a jelző? Teljes lelki nyugalommal válaszolta hogy hát biztos a vízben, mert kapás volt rajta, meg a nyeletőt is húzza valami. Mióta? Hát, már pár perce így van. Odamentem a bothoz, láttam hogy lassan húzza a nyeletőt valami. Fék vissza, behúztam egy jókorát. Éreztem hogy egy "sablonponty" van rajta, de a kapásjelzőt még mindig nem láttam. Emeltem egy nagyot a boton, és döbbenten láttam, hogy tőlem kb 50-60 méterre feljön a vízből a világítópatronos kapásjelző. Basszus, mennyit lehúzott ez??? Úgy számoltam hogy tőlünk kb a második stég környékén járhat a hal távolságban, ami több mint 100 méter. Éreztem hogy rajta van a hal, csak azon kezdtem el izgulni, nehogy elinduljon a stégek felé, mert ha bemegy valamelyik alá, elmegy a hal. Szerencsére nem ment, elkezdte inkább bejárni a tó belső részét, lassan lassan pumpáltam kifelé, és egyre nehezebbnek éreztem. Olyan 20 méterre lehetett, mikor fordult egyet, és megindult visszafelé mint a hajó. Az eső közben elkezdett szakadni viharos szél kíséretében. Megállt, visszább húztam, aztán megint visszaindult, megállt, visszább húztam, megint visszament. Hoztak fölém egy ernyőt, de nem volt jó, mert akadályozta a botot, nem jól láttam tőle, a szél is felfújta. Ment a huzavona jópár percen keresztül, de egyre közelebb jött, mikor meglátta a stéget amiről horgásztam, megindult alá, alig bírtam visszafordítani, de visszajött és megint megindult a tónak befelé. Ekkor már láttam hogy mekkora, baromira izgultam mert ekkora pontyot még nem akasztottam. Lassan megadta magát, a szakadó esőben megmerítettük, és mire kifárasztottuk egymást, szó szerint bőrig áztam, az összes ruhám át kellett venni, mert csavarni lehetett belőle a vizet. Vannak ennél nagyobb pontyok is, de kétségkívül a legerősebb hal volt amivel eddig találkoztam, gyönyörű, egészséges, félig nyurga - félig tőponty, bivalyerős, Örök élmény és emlék marad!

Én jómagam nem horgászok, bár egyszer fogtam egy kőfúrót a Bódván valamikor 25 éve.
Viszont az egyek tanítványom mondta nem is olyan régen, kicsit dadog a srác, hogy:
- Tatatatatatatanárbácsi, mmmmásfél kiló ötven dekás pontyot fogtam....

És még pár horgászvicc:
Fuldoklik az ember a tóban, a parton megjelenik két horgász. Elkezd kiabálni:
-Horgászok, horgászok!!!
- Mi is, de mi nem kiabálunk.....

Illetve nagy kedvencem:

Csöngetnek a hetediken hajnal háromkor. Kimegy a házigazda, az ajtóban áll egy 80 kilós harcsa.
Megszólal a hal:

- Uram, tudom hogy most meglepődik, mit keresek itt és hogy beszélek, de lenne egy pár kérdésem önhöz...

A csávó le van döbbenve, de azt válaszolja remegő hangon:
-Állok rendelkezésére.

Folytatja a harcsa:
-Emlékszik arra, hogy 1992 május 12-én éjjel horgászott a Tiszalöknél a kis stégnél?

- Hááát...erre nem emlékszem....

-Harcsaívás volt, emlékszik?

- Nem, nem rémlik....

-Gondoljon vissza, egész nap nem volt kapás, hiába etetett be, aztán jött egy nagy vihar....

- Hm, valami rémlik- válaszol a horgász.

- A nagy vihar összetépte a sátrát, majd egy fát ráborított az autójára...

- Igen, már tisztán emlékszem, átkozott nap volt...

- A vihar és a hullámzó Tisza elvitte három horgászbotját és a szákját...

-Igen, igen, ma is előttem van ez a kép....

- Ön megcsúszott a stégen a vizás fán, eltörte a bal csuklóját, lerúgta a körmét a nagylábujjáról, betört az orra és a pénztárcája beesett a zavaros Tiszába?

-Igen, életem legrosszabb napja volt.

- Közben a legnagyobb fájdalmak közepette vallotta be a felesége, hogy szeretője van és elhagyja önt, viszi a házat és a megtakarított pénz felét?

-Igen, minden szavára emlékszem...

- Ön mérgében a maradék botjait összetörte, bedobálta a Tiszába, felrúgta a vödröket, a táskáját is eldobta és utána beleverte a farkát a Tiszába?

Hááát..... restellem, de így volt.....

- Édesapám.......

Én valamikor általános iskolás koromban kezdtem el horgászni járni a faterommal, aki akkor már régóta horgászott. A mai napig is előttem van a napirend:
- fél négykor ébresztő
- félöt körül már pakoltunk a csónakba a tiszafüredi gátőrháznál
- irány a kékesi kanyar
- öt óra körül csónakból etetés ( bicskával tejeskukorica faragás egyenesen a vízbe ) utána horgonyozás a hajóút szélében, botok bedobálása
- fél hatkor már aludtam, a faterom meg figyelte a kapást
Ha kapás volt, akkor ébresztő! 20-25 perc pontyfárasztás. Napi 8-10 kapás az etetett helyen, ebből 4-5 hal mindig meg volt.
Az érdekessége az volt, hogy nem volt semmiféle kapásjelző, csak az üvegbot spicce. Azokat a kapásokat szerettem, amikor majdnem a vízig hajlott a bot vége. Ez igen. Ezek kapások voltak...
Aztán amikor jött a ciánszennyezés a Tiszán, akkor ezeknek a kapásoknak vége lett, nembeszélve arról, hogy örültünk, ha minden másnap volt egy kapás.

A legnagyobb élményem az volt, amikor kukoricára!!! véletlenül rákapott egy 31 kg-os folyami harcsa. ( Sosem vadásztunk folyamira ) Egy óra fárasztás utána faterom kivette 30-as zsinórral!

A faterom 9 éve meghalt, azóta sem horgásztam egyszer sem.

Így horgásznak a zenészek március 14-én...