A kezdetektől napjainkig-ki hogyan képzi magát

[Apelláta]

Qgli!

Szerintem a korábbi Pa3 vitát most felesleges ide hánytorgatni, mert az egy másik eszmefuttatás. Annak lényege másról szólt. Azzal kapcsolatosan továbbra is kitartok az akkori véleményem, és többünk véleménye mellett. De ezt ne is firtassuk tovább.
Viszont a most általad írtakat osztom én is. Azért lájkoltam is.

[Gyuley]

Gábor!

Ez nagyon nagy igazság,ezt én is így gondolom!

[---Qgli---]

Igazad van. Akkor ott az anyagi befektetésről is volt szó, mert az mondtátok, hogy azért vesztek drága hangszert ( pa3 - 1 milláért ), mert az jobb befektetés és azzal még jobb zenét lehet csinálni. Szerintem ez nem igaz, mert egy kis ( vagy inkább sok ) gyakorlással meg egy pa500-al többet érnél, de hát a gyakorlás az nem tetszik senkinek inkább kifizetnek 1 millát egy hangszerért, de attól még nem tud többet a zenész! Ezt kell megérteni! A tudást nem pénzért adják, azt csak úgy lehet megszerezni, ha rengeteget dolgozol vele.

Most is azt vallom, amit akkoriban is: Egy nagyon jó zenész többet ér egy pa500-al ( vagy DGX 620-al ), mint egy semmit nem tudó zenész pa3-al.
És ezért lehet rajtam röhögni, de akkor is így van....

[HunHyper]

Qgli!

Igazad van, de....
Azt ne felejtsük el, hogy sokan nem azért nem gyakorolnak, mert lusták... Hanem mert a zene mellett van még 2 állásuk, hogy a családjukat
el tudják tartani... Így, ha nem megy a gyakorlás, mert nincs ideje rá, lehet, hogy vesz egy drágább hangszert, hogy egy kicsit színesebbé tegye a műsorát...
Amit az időhiány miatt nem tud gyakorlással megoldani, azt megpróbálja megoldani a technikával...
Én ugyan csak magam szórakoztatására zenélgetek, de én is úgy vagyok, hogy nagyon szeretnék sokat gyakorolni... Minimum napi 4-5 órát, de a három gyerkőc mellett erre nincs időm... Reggel irány munka, este irány haza, gyerekekkel foglalkozni, majd este fél 10 környékén beszélgetni kicsit a párommal.. aztán, ha még nem estem össze a fáradtságtól, akkor odaülök a szinti mellé gyakorolni...
Sajnos sokan ugyanígy vannak ezzel...

Üdv: Roland

[---Qgli---]

Ebben is igazad van. Én sem gyakorolnék órákat, ha ilyen munkabeosztásom lenne ez igaz.
Nekem ebből a szempontból szerencsém van, mert a zenesuliban, ha egy-két növendékem beteg, akkkor van egy fél órám és azt rögtön kihasználom.

[wildbear]

Nagyon érdekes a téma, öröm olvasgatni a véleményeteket.

Én is úgy gondolom, hogy az előadott zene minőségében elsősorban a hangszert megszólaltató ember a meghatározó. Így volt ez régen is, így lesz sok száz év múlva is. Egy jó zenész egy kisebb tudású hangszerrel is csodákat tud művelni,mert ki tudja aknázni az adott hangszer minden tudását, maximumát, és nagyobb a hozzáadott (művészi, technikai) érték is. Egy gyengébb zenész, ha a tudásszintjénél profibb hangszert vesz, nem használja ki a hangszer teljes tudását, a hozzáadott érték is kevesebb, eredmény: - a drága hangszer ellenére - silány előadás. Persze mindannyian törekszünk az állandó fejlődésre, ha mi előrelépünk, a hangszer tudását is hozzánk kell igazítanunk. Az egyszerű juhászlegény is mindig új furulyát farag, azt remélve, hogy a következő szebben szól. Lépést kell tartanunk a kor, a technika fejlődésével is, ha a pénztárcánk megengedi. Azt az egyszerű gitár szerenádot, amit 30 évvel ezelőtt játszottam, most, a Pa 600-on sokkal szebben tudom megszólaltatni. 30 évvel ezelőtt el nem tudtam volna képzelni ilyen realisztikus gitárjátékot billentyűs hangszeren, mint amit a mai hangszerek tudnak. Én a magam részéről ezek után is a zenei tudás fejlesztését, és a tudásnak legjobban megfelelő hangszer megválasztását tartom a legfontosabbnak. Tudom, hogy ez nem könnyű feladat, mert igen ingerlő a szinte évente megjelenő újabb technika, a multik az orrunknál fogva vezetnek bennünket, egy kicsit azt hisszük, hogy a legjobb hangszerrel biztosan szebb dolgokat tudunk produkálni.

[---Qgli---]

mert igen ingerlő a szinte évente megjelenő újabb technika

Engem nem ingerel.
Nekem pa 800-am van, de abszolut nem ingerel sem a pa 900, sem egy pa3x, de még egy Audya sem. Engem sokkal jobban ingerel az, hogy megpróbáljak minél egyedibb dolgot csinálni és olyat, vagy úgy játszani, mint senki más és ez nem jelenti azt hogy jobb akarok lenni mindenkitől.
Ha keyboardról van szó, akkor a gyakorlás lehetősége végtelen, mert minden hangszínnel úgy bánni, hogy az az adott hangszernek megfelelően hangszerszerű legyen, az elég kemény feladat.
Ha zongoráról van szó, akkor egy zongorahangszínem van, amivel három óra muzsikálás után sem lenne szabad, hogy unalmassá váljon a hallgatóság számára a zene, ez megintcsak elég kemény feladat.

Ettől függetlenül maximálisan egyetértek veled.

[B.Bazsi]

Én is hozzászólok már ehhez a témához. Abban szerintem nincs vita hogy a "jó pap is holtáig tanul" mondás a zenészekre -szerintem halmozottan- igaz. Azt is tapasztalom saját magamon hogy minél többet gyakorlok, annál inkább előjön belőlem az "egyre kevesebbet tudok" -érzés. De azt is éreztem magamon hogy ha egy új, modern, "szebbenjobbanszóló" hangszer mellé leültem, inspirációt éreztem a hangszer felől a gyakorlásra. Aztán hazamentem és leültem az E-16 mellé és gyakoroltam rajta amennyit csak az időm engedte. Nem azt éreztem hogy az a hangszer azért lenne jó ha az enyém lenne mert akkor kevesebbet kellene gyakorolnom mert olyan jól szól hogy az pótolja az amúgy sem jelentős szakmai "tudásom", hanem ösztönzőleg hatott a hangja: "Basszus, ha ez így szól, hogy szólna ha még tudnék játszani is...??" A jelenlegi hangszerem nem azért vettem meg mert majd akkor én hűdenagyon jó leszek, hanem mert hiányérzetem volt a korábbi hangszereimmel kapcsolatban. Hiányzott hogy bele tudjak nyúlni a hangszínekbe, a hangzásba, hiányzott a súlyozott billentyű mert más játékérzetet ad és mennyivel jobb rajta játszani, mennyivel jobb gyakorolni mint egy natúr szinti billentyűs hangszeren. Jóval nagyobb tudású gépek vannak már a G70-nél, nekem pl mégse hiányzik az MP3 lejátszó belőle, a sampler se hiányzik, vinyó se hiányzik, tudom hogy ezek megléte milyen pluszt adnának technikailag, mégse cserélem le egyelőre. Nem annyira fekete és fehér ez az én esetemben hogy "minek vegyek egymillás hangszert mert a tudás a fontos", vagy "nekem a legújabb hangszer kell mert én akkor érzem magam jó zenésznek". Nekem a G70 hangzása és a benne rejlő lehetőségek még mindig annyi ösztönzést adnak a tanulásra és gyakorlásra, hogy nem vágyom más hangszerre. Az én igényeimet EZ a hangszer elégíti ki leginkább, és ezen a hangszeren érzem azt hogy "ha még játszani is tudnék hogy szólna...." Akárki akármit mond ez a hangszer nagyon nagyon jól tud szólni, ugyanúgy nagyon nagyon jól mint egy PA3X, vagy egy Tyros"x" vagy egy akármelyik. Az már a zenészen múlik hogy kihozza-e a benne rejlő lehetőséget, de ez már egy másik téma. Nekem szükségem van egy jó hangszerre ahhoz hogy élvezzem a játékot és "ne unjam meg a zenét vagy a gyakorlást", de rengeteget kellene gyakorolnom ahhoz hogy úgy szóljon a kezem alatt ahogy ez szólni tud ha olyan játszik rajta aki tud! Ez a két dolog nálam összefügg, egymást erősítik, kölcsönhatásban vannak egymással. Ha főállásom lenne a zene minden bizonnyal előbbre tartanék zenei tudásban mint ahol most tartok, mert akkor mondjuk a mai napom 12 órás műszakjából ha "csak" 6-ot gyakorlással töltöttem volna, már esetleg egy hajszálnyival többet tudnék mint tegnap...

[B.Bazsi]

Még annyit: már 1-2 alkalommal leírtam itt a fórumon, hogy az eddigi legjobb bulimat még az E-16-ossal játszottam. Se floppy, se vinyó, se "semmi", na most akkor fölösleges volt hangszert cserélnem mert az akkori hangszerrel és technikával játszottam le az eddigi legjobb bulim....? Én azt mondom, az embernek a lehetőségei szerint haladnia kell a korral már ami a technikát illeti, mert az élet és a fejlődés nem áll meg, és aki "lemarad" a mellett elhúznak azok akik úgymond fejlődnek, és úgy járhat mint az egyik kollégám. Elment az egyik vendéglátóhelyre zenélni, aztán a háta mögött visszahallotta hogy a tulaj megemlítette: "csak nem gondolja hogy még egyszer a 100 000 forintos hangszerét beteszi az én "x" milliós presszómba!?" Oké, ez egy szélsőséges eset, és a vendégek nagyon nagy része tesz rá milyen hangszerrel játszik a zenész, csak jó legyen a buli az a lényeg. De mondjon bárki bármit, nem mindenki van ezzel így, és az egyik nyári esetről hallottam hogy az egyik lagzi bizony azért "bukott" meg, mert a vendégség bizony szeretett volna valami modernebb dolgot is hallani annál amit egy Roland E38-ból ki lehet hozni. Ez is hozzátartozik az igazsághoz és megtörtént eset mindkettő.

[Apelláta]

Nem annyira fekete és fehér ez az én esetemben hogy "minek vegyek egymillás hangszert mert a tudás a fontos", vagy "nekem a legújabb hangszer kell mert én akkor érzem magam jó zenésznek".

Na én ezért nem szállok most bele ezen beszélgetésbe, kifejtve az én véleményemet erről Bazsi barátom, mert amit Te most tömören, frappánsan egy mondatba összefoglaltál, másfél évvel ezelőtt itt a fórumon jó páran, oldalakon és napokon keresztül - a végén már elég szájbarágós módszerrel, tárgyilagosan, példákkal, hogy véletlenül se legyen félreérthető a mondanivalónk lényege - próbáltunk kifejteni, de Qgli csak a szélsőségesen sarkalatos véleményét - az ellenvélemények árnyaltan kifejtett mondanivalóját nem megértően, azt szintén sarkalatos ellenvéleménnyé átértelmezve, és arra reagálva - hangoztatta.

Még egyszer egy nem racionális érvek mentén folyó vitába nem bocsátkozom.

ui. Én az írásod lényegét maximálisan értem, és osztom.