Zeneszek.com

6 éves koromban kaptam első billentyűs hangszeremet, ez egy MELODIKA volt, ami valójában fúvós hangszer. Ha valaki nem ismerné, feltettem egy képet erről a hangszerről. (Ekkor már volt egy Weltmeister váltós szájharmonikám is, egész jól fújtam rajta a gyerekdalokat)
Volt egy bérelt öreg pianínónk is, ez volt a közös családi hangszer, valamilyen szinten mindenki játszott rajta. Édesanyám zenetanítással is foglalkozott, néha engem is rá tudott venni, hogy gyakoroljak.
A következő hangszeremet, egy Vermona sípos orgonát, 14 éves koromban keresztanyámtól kaptam. Ez már valódi billentyűs hangszer volt, elektromos szívómotor szólaltatta meg a bőrönd alakú dobozban elhelyezett sípokat. Csak néhány "hangszínnel" rendelkezett, pl. harmonika, orgona, harmónium.
A következő hangszeremet 18 éves koromban saját magam készítettem.
Sajnos ez már nincs meg, és fénykép sem készült róla. Ekkor már gyárban dolgoztam, a Magyar Tudományos Akadémia Kutatóeszközöket Kivitelező Vállalatánál, tehát a műhelyháttér adott volt. Formatervezett, fa rétegelt lemez hangszerház, műszerfalon világító billenő kapcsolósorok. A billentyűket egyenként vágtam ki fából, csiszoltam, festettem, lakkoztam. A billentyűk csapágyazva lettek, oktávonként fűztem fel közös ezüstacél tengelyre. Minden billentyű végére ezüstözött bronzlemez érintkezőpárokat szereltem, ezek voltak a billentyű kapcsolók. A hanggenerátorok az akkori kornak megfelelően LC oszcillátorok voltak, ez még a "csöves"korban volt, tranzisztor,IC-k nem volt még elérhető. Hát ez a változat csak fél óráig volt használható, mert amikor bemelegedtek az alkatrészek, elhangolódott a hangszer, és hamis volt. Aztán később új elektronika készült hozzá, amikor tranzisztorhoz, IC-hez is hozzá lehetett jutni. A kvartz oszcillátorok megjelenése után már teljesen stabil volt a hangszer.

Az első valódi szintetizátorom, a 70'-es évek végén kapható egyszerű Yamaha szinti volt. Igazából 10 évvel ezelőtt kezdtem komolyan beleszeretni a "workstation" vagy "arranger" típusú hangszerekbe. Ezek már nagyon élvezhető, valósághű hangzással rendelkeznek, szinte minden igényemet kielégítik. Nagyon tetszik, hogy az alkotóelemek variálhatók, alakíthatók, testre szabhatók.

Így kezdődött. Casiót azóta sem szeretnék, pedig már volt vagy 15 hangszerem....

"

Azóta sokat fejlődött a Casió. Ma úgy látom, hogy a Ctk 7000-7200-ba érdemes lesz beruházni. Főként az audio szekvencer miatt.

Volt szerencsém nemrégen kipróbálni a 7200-asat. Igaz hogy nem másztam bele mélyen, a hangszíneket, effekteket, stílusokat hallgattam benne. Való igaz hogy hallani a fejlődést Casioéknál, de azért én nem igazán venném egy kalap alá a piacvezető gyártók -Roland, Korg, Yamaha, Ketron- gépeivel. Nem rosszak, de azért megszólalásban még van mit behozni.

Én két billentyűt is kaptam egyszerre szüleimtől. (egyik jobb volt mint a másik Egy yamaha PS 35 és egy PSR 27-est. Jól indult, majd jött egy PSR-320, utána PSR 540,és ezek után váltottam korgra. Legjobb idők voltak.

Én 12 éves koromban kezdtem el foglalkozni zenéléssel alapfokú zeneiskolába zongora, majd szintetizátor, trombita, citera szakokon. Ekkor kaptam meg az első hangszeremet egy Roland E-28 billentyűt.

De jó is ez a topic..
Manapság sajnos smár nosztalgia..
15 évesen zenéltem végig az első lagzim mint dobos..
Az akkor muszikus akivel duóban játszottunk pár lakodalmat nálam "felejtetteÍ" a hihetetlenül komoly Yamaha PS 20-as hangszerét mely már akkor is elavult volt.
Nekiálltam pötyögni rajt hallásból és pár nap után kiderült, hogy van hozzá érzékem és hallásom.
Nos itt vesztem el..
Édesapám látta, hogy a gyerek nem százas és megígérte ha a matekeredményem megfelelő kapok egy szintit. No a motiváció megvolt.
A matek sikerült, az eredménye egy Casio CT647-es rettenet lett és egy vermona 2*12" erősítő hangfal kombó.
Ennek egyik hangszórója kikötve mert le volt égve. Zörögni jó volt.
Ezzel muzsikáltam le egy szezont egy tájjelegű csárdában.
Ez után jött a második Casio mely már Ct 700 névre hallgatott. Dinaimkus, digit kijelzős, rendesebb zongora hangszín stb.. Élmény volt. Szintén egy szezont muzsikáltam vele végig..
Ez után jött a Yamaha mánia. PSR 520, melyet nagyon kedvetlem 2-3 évig hű társam volt amikor is kintről a határon becsempészve vettem egy PSR 740-est. ekkor az országban nem volt még belőle több. Ezzel mentem vizsgázni is nagy csodálkozás volt amikor hallották a hangját. Sokáig megbecsült darab volt nálam és ha nem kellett volna a pénz a másikra talán még ma is meglenne. Szerettem.
Ez után került hozzám a PA1X Pro melyet nagyon szeretek és talán el sem cserélem egy darabig. E mellett egy CME UFS 5 masterkeyboard tulaja vagyok Waldorf bővítéssel. E közben megfordult nálam ezek mellett több hangszer a Roland E szériájából (14, 16, 36 stb) és birtokosa voltam egy ARP analóg csodának is melyet horribilis összegért adtam el Németországban.
Ez a park egyenlőre marad, sajnos alig játszom rajt, mert szárazfa lóg a nyakamban a formációnkban.

Az első billentős hangszeremet 6-7 évesen kaphattam, egy szovjet Pille elektromos orgonát. Majd egy osztálykirándulás alkalmával 11-12évesen az egyik csajos hozott magával egy ilyet:

http://retronom.hu/files/images/Szinti- ... review.jpg

Beleszerelmesedtem a billentőbe, hogy ebből még dob is szól és úgy játszhatom a nótákat, és még hangszínek is vannak. Innentől kezdve hiába volt az általános suliban trombita a választott hangszerem - eredetileg szaxi lett volna, de sajna akkor még nem indítottak -, nekem kellett egy ilyen. Még abban az évben kaptam is, majd 14 évesen megvettem életem első kísérőautomatikás billencsét, kemény 4500forintért a 'lengyel' piacon. A márkára nem emlékszem, szerintem valami noném, de azt tudom, hogy volt 5db sárga kerek gomb a dobhangoknak, és külön lehetett állítani a kíséret hangerejét is. Ehhez jött a videoton rádióserősítő, az orion hangfal, meg a torkom mikrofon nélkül, oszt hadd szóljon a nóta a nyugdíjas otthonban.

Pille orgonám nekem is volt, az esett a fejemre a szekrény tetejéről.
A kis Casio-t is ismertem az egyik osztálytársam révén.

Egy FIRST vagy FIAST (vajon melyik?) MC 3A.
4 oktáv, mini billentyű. '95-ben. 5400 HUF a szombathelyi piacon.

Hát igen... Valahol én is elkezdtem

Tízen éves koromban a szüleim tangóharmonika órákra próbáltak járatni, ami persze egyáltalán nem tetszett.

A 90-es években Pápa mellett cseperedtem fel tinédzserként, és hát akkoriba falun hatalmas esemény és élmény volt minden egyes bál. Akkoriba ilyen bandák léteztek, mint Karaván, Dinamit, na meg a Koktél. Mint utólag kiderült, ebben a Koktél nevű bandában zenélt az én kedves barátom, a volt testnevelés-tanárnőm fia, akiért viszont nem rajongtam. Valahogy a bulik - zenélések alatt barátság alakult ki közöttem és a billentyűs között, és mire úgy 18 éves lettem már nagyon éreztem vágyat, hogy én is megtanuljak kicsit zenélni. Ez azért már teljesen más volt, mint süket kottákat tanulni meg ujjrenddel kínlódni Minek az, úgyis csak bezavar a képbe. Végül Zoli barátom elmagyarázta, hogy mi az, hogy kis terc, nagy terc, kvárt, kvint, stb, és megmutatta az alap akkordokat, valamint a legelső nótát megtanította nekem, amiben minden benne volt, ami egy kezdőnek kell. Így tanultam meg első dalként a Se veled, se nélküled című számot Ezt asszem soha nem fogom elfelejteni. Hogy legyen min gyakorolnom, eleinte csak egy Casio-ra tellett, amivel otthon kínlódtam. Aztán jött az első munkahely és az első hangszer azonnal, így boldog vasutasként máris mentem a boltba hitelre vásárolni és így lett első komoly hangszerem egy Yamaha PSR2000. Szüleim persze ebben egyáltalán nem akartak támogatni. Erdélyi lévén, igen erős késztetést éreztek szüleim, hogy egyetlen gyerekükből becsületes diplomás, jól kereső embert faragjanak! Nem leszel mozdonyvezető! A masiniszták mind hülyék, kocsmában meg pláne nem fogsz zenélni! Akarsz énekelni? Irány a zeneiskola, aztán onnan tovább a konzervatórium, és majd mész az operába énekelni hisz abban van a pénz ... na persze, Halak vagyok, álmodozó, romantikus, öntörvényű, és soha nem lehetett eltántorítani a céljaimtól, és az elképzeléseimtől Aztán az első hangszer után eljött az első kis buli is...

...és ahogy az lenni szokott az első hangszer után jön a második. Két évre rá éreztem, hogy itt a váltás ideje, és rögtön el is adtam a 2000-est és vettem helyette PSR3000-est, ami már színes kijelzővel rendelkezett, és 128 hang volt a polifóniája. Huuu mekkora előrelépés. Ezt is szépen hitelre Győrben ugyanazon a helyen, ugyanattól az embertől. Ráadásul a helyet úgy alakult, hogy a papírokat aláírtam, és majd a futárszolgálat hozza a hangszert. Na ekkor következett be életem legmeredekebb lakodalma is Délután 2-kor megjött a hangszer, és délután 4-kor kezdtem a bulit Egy leállással megúsztam az egész bulit Magam is alig tudtam elhinni, hogy ezt így megúsztam A későbbiekben ez lett az egyik komoly ok is, amiért a Yamaha mellett maradtam.

Aztán nem ment olyan jól a bolt, így eladtam a drága hangszert, és azon gondolkoztam, hogy abbahagyom. Körülbelül egy hónapig bírtam hangszer nélkül, így megint vettem egyet, de mivel már nem akartam sokat belenyomni, így megelégedtem a PSR1500-al. Ezzel a hangszerrel aztán végül jobban mentek a dolgok, és bár csak monokróm fekete-fehér volt a kijelző, mégis praktikusabb volt, mert a PSR3000-es kijelzőjét tűző napon képtelenség volt olvasni. Végül ezzel a hangszerrel maradtam még egy jó ideig, miután 2007-ben kijöttem Svédországba. Közben pedig bővült a park 2008-ban egy Korg Triton Le-61-el. Innen kezdve már kettő volt állandó jelleggel. Első nekifutásra azért, mert kellett a paraszt vakítás, második sorban pedig kezdtek az én füleim is edződni, és jöttek elő a különbségek! Mellékesen megemlítem, hogy Svédországban több nagyvárosban is vannak különböző magyar klubok, így szerencsére itt is azért évi 5-7 buli is összejött egy időben.

2010-ben több fordulat következett be az életemben. Részben megnősültem, részben pedig eladtam a PSR1500-öst és a Triton Le-t, és megvettem életem első Tyrosát. Az adás-vétel cserékhez még az is hozzátartózik, hogy hangszereimet nagy előszeretettel vásárolták meg magyarországi zenész barátaim, mivel jó állapotban és mindig áron alul adtam el, másrészt itt két alkalommal is privát személytől vásároltam házból. Hamar rájöttem, hogy sok idős nyugdíjas itt megveszi a drága cuccot, mert telik rá, aztán közben csak otthon a nappaliban áll a hangszere, és a családot szórakoztatja. Került így már Tyros2-es is egyik barátomhoz, hogy itt vettem neki, és mint kiderült tokkal-vonóval, szállítással 100 ezerrel jött neki olcsóbban az otthoni árhoz képest. Egyébként ez a Tyros2-es most is annál az embernél van, aki engem anno elkezdett tanítani. Lehet, hogy el is lesz adva csere miatt.

A Tyros1 már igazi áttörés volt a PSR1500 után, és bár sok a vita, hogy megéri-nem éri meg, egy dolgot mindenképp szeretnék leszögezni: nekem laikusként, amatőrként rettentő sokat segített fejlődni a Tyros1 mind a zenélési képességekben, mind a hangszerelésben, hiszen kategóriákkal jobb a billentyűzete, és a hangszínekről meg ne is beszéljünk. Zenész barátainkkal többször leültünk összehasonlítani a dolgokat, és egy nagyon komoly megállapításra jutottunk: Az akkori PSR szériában pont az a pergő hiányzott a Dance dobszettből, pont az a Pad, és pont az a Synth hang, ami a Tyrosban már benne volt, amitől már egy kicsit jobban szólt, Lehet, hogy ma már nem, de akkoriban azért igen komoly különbségek voltak a PSR és a Tyros széria között. A Tyros1 mellé a csere után szintén azonnal jött egy újabb második hangszer is, ami viszont azóta is a tulajdonomban van, és bár többször el akartam adni, állandóan csak arra jutok, hogy milyen jó cuccot vettem, s így megúszta. A Triton Le után tehát jött a folytatás Korg TR61 személyében, ami már SD kártyás, USB-s és kicsivel újabbak a hangszínei.

Eljött az idő is, hogy megváljak a Tyros1-től és jött helyette a folytatás Tyros3 személyében. A váltás első sorban az USB lehetőség miatt jött. 2-es nem érdekelt, mert egymás mellett lévő tagok között soha nem fedeztem fel akkora dolgokat, hogy késztetést érezzek a váltásra, így ezért maradt az 1-es után a 3-as. A 3-ast sokáig birtokoltam, aztán azon gondolkoztam, hogy megtanulok zongorázni, amihez még magyar profi zongoratanárt is találtam. Ez az úr ingyen is elvállalt volna, de rájöttem, hogy sajna család és két gyerek mellett még erre külön sehogy sem lett időm, bár próbálkoztam 3 hónapig. A Tyros5-re végül a zongora miatt váltottam, mivel ebben már kiadták a 76 billentyűs változatot, és itt egy aprócska dolgot szeretnék leszögezni! Nagyon is sokat számít az a pár plusz billentyű mindkét irányban! Lehet, hogy csak egy szintis vagy, de próbáld ki, használd, és utána nyilatkozz. Szóval attól, hogy nem vagy zongorista, ne félj a nagyobb hangszertől, mert megéri! Igaz, valóban nagy, és probléma egy kocsiban.

Szóval jelenleg is Tyros5-76-ost koptatok, amit ráadásul szét is szedtem darabokra, és a kasznit teljes egészében le is lakkoztam színtelen lakkal 3 rétegben fittyet hányva a garanciára. Egyébként már másfél éve megvan a hangszer, és azóta is kifogástalanul működik. A Tyros5 mellett pedig továbbra is megvan a Korg TR61, amiből jó pár szóló hangszínt és egy pár kombi programot is használok az élő zenéléshez!

Végezetül nemrég nagyon komoly 1500 koronás (kb 150 eurós) árért becsúszott nekem is egy Korg i30 a készletbe, és hát azóta csak ámulok-bámulok a Korgon!

Lehet, hogy a Korg TR61 helyére jön majd egy PA4x Musikant?
Ki tudja a jövő zenéjét.... Köszönöm, hogy elolvastad soraimat