Ez de szép példa! Jó ritmus, jó sound, elég jó lagzis női énekhang (bár nekem kicsit affektálós), minden szuper. Fény, füst, hangulat, zene. De a népek nem tudnak/akarnak/szeretnek táncolni, de muszály, mert a "szomszéd asztaltól is már táncolnak". Ezért kínok közepette, elfoglalják a parkettet, és idétlen harlem shake lassítottt figurákkal mozognak, miközben nézik - a szenvedésük egyetlen legbehatárolhatóbb oka ként -a zenekart. "Miért ezt játszák? Nem lehetne valami mást? Valami jobbat? Na majd mindjárt én szólok nekik. Rendelek én dalt"vigo01 írta:
Szerintem rendben van.
De hogy mit, azt sosem tudják megmondani, vagy valami bődületes f@szságot mondanak. Ahelyett, hogy személyi szabadságuk és a demokrácia nyújtotta előnyöket kihasználva inkább hazamennének, ha már akkora gáz az asszonyt megtáncoltatni, vagy annyira megfásultak, hogy legszívesebben csak chipset zabálva lájkolnák a Facen az esküvő képeit, amibe most belerángatták őket.
Mehet az ember 20 millás cuccal is lagzizni, ha a nép bele van fáradva az egészbe. Sok zenész pedig magában keresi a hibát, vagy néha a saját produkciójában. Vannak ettől merőben eltérő esetek is, de sok ilyennel találkoztam már....