Főleg ha csak stílusról való játékra volt alkalmas a masina. Pl. Roland E-16
Két szám között bizony időbe került az átállás, de hát ez vele járt. Minden egyes eljátszandó dal előtt beállítani az új stílust, annak tempóját, a megfelelő hangszínt, stb. Olyan, hogy Performance még nem igazán volt.
És most tudom jön az, hogy azóta így, meg úgy fejlődött a technika, és nem szabad leragadni a 90-es éveknél mondjuk. Jogos!
Szóval ez az egész dolog szintúgy olyan, hogy kinek mi jön be, hogy használja, vagy se.
Én szerintem ennek használata egy kissé amolyan DJ-s jellegű ha abszolút átmegy egyik szám a másikba úgy, hogy még szól az aktuális, de már közben a következő is elindult. Hozzá teszem, hogy abban egyetértek, hogy a két dal közötti hosszú szünet az megöli a bulit! Én speciál csak az egyik oldali lejátszót használom, és a számok végei mindig lezárnak. Azoknál a daloknál, amik lehalkulva fejeződnek be, azokat szépen átszerkesztem, hogy ne úgy legyen befejezve! Időm pedig mindig van kikeresni egy következő dalt amíg az éppen aktuális véget nem ér, és mikor lezár, akkor már egyből indulhat is a következő. 2-3 másodperc max. az üres rész, de az sem üres ha közben beszélsz valamit a közönséghez a mikrofonba.