Zeneszek.com

Volt szerencsém nemrégen kipróbálni a 7200-asat. Igaz hogy nem másztam bele mélyen, a hangszíneket, effekteket, stílusokat hallgattam benne. Való igaz hogy hallani a fejlődést Casioéknál, de azért én nem igazán venném egy kalap alá a piacvezető gyártók -Roland, Korg, Yamaha, Ketron- gépeivel. Nem rosszak, de azért megszólalásban még van mit behozni.

Ez a Yamaha DX egy kisbillentyűs, 4 oktávos 1 hangszórós gyerek hangszer volt....

Vendégségben voltunk hajdanán egy jó ismerősünknél, lehettem úgy 5 éves és volt nekik egy kis triola fúvós gyerekjáték-hangszer, vendéglátóink és szüleim észrevették hogy értelmes hangok jönnek ki a szobából meg belőle (boci-boci tarka) ahogy fújdogáltam. Na innentől nem volt visszaút... Kölcsön lett kérve, majd lett véve egy nekem is. Na ez volt az első fúvós-billentyűs hangszerem Kicsivel később kaptam egy xilofont amit lelkesen ütögettem, és egyre több értelmes dallam hallatszott "belőle". Akkoriban jött haza egyik rokonunk Svédből aki még hajdanán "kiment", és svéd "Lego"-t hozott nekünk. amivel rengeteget játszottam, és rájöttem hogy milyen fasza "szintetizátort" lehet belőle építeni... Építettem, szétbontottam, építettem, szétbontottam, építettem....számtalanszor... Meg "játszottam" is ám rajta!!! Az egyik rokonomnak volt egy kis szintetizátora, akkoriban még jobban összejártak a családok, mi is eljártunk hozzájuk, ők is hozzánk és hát baromira tetszett nekem is, mondta-mondták hogy próbálgassam, játszogassak rajta. Én meg gyerek módjára gyerekdalokat meg közismertebb dalokat próbálgattam rajta. Fenemód tetszett a dolog, innentől szüleim láthatták hogy ennek a gyereknek mintha lenne füle a zenéhez, kedvben nem volt hiány, a lagzis kazettáinkat már oda-vissza fújtam, így jutottunk oda hogy 11-12 éves körüli lehettem mikor Karácsonykor valami lapos széles hosszú csomag volt a karácsonyfa alatt Szenteste amire az én nevem volt felírva... Hát szerintem azon a Karácsonyon nem volt nálam boldogabb gyerek az egész univerzumban. Egy kis Yamaha szinti volt "DX" felirattal, tolópotikkal lehetett a ritmusokat, hangszíneket, stb-t beállítani rajta. Na ez a kis Yamaha nevelt ki, azt mondhatom el. Éjjel-nappal mellette ültem, szó szerint. Reggel azzal kezdtem ébredés után, ha volt napközben 5 szabad percem akkor ültem le mellé, este 10, 11, éjfélkor még mellette ültem, teljesen "megfertőzött". Nem létezett más nekem csak a szintetizátor, semmi más. Már szakközépiskolába jártam mikor délutánonként mentem vissza a kollégiumba, vonat indulása előtt 15 perccel még a hangszer mellett ültem, majdnem kiabáltak velem hogy hagyjam már azt a .... mert lekésem a visszamenetelt. Mikor pénteken délután-este hazaértem, köszöntem, a táskát a sarokba dobtam, át se öltöztem, úgy ahogy voltam ültem le mellé. Ekkor már azért elég sok számot el tudtam rajta játszani. Kisgyerekként megvolt a magam tanulási technikája: leültem, magnót magam mellé raktam, belöktem egy lagzis kazettát, elkezdtem hallgatni, próbáltam lejátszani. Ha nem ment visszatekertem, elölről kezdtem. 1-2 alkalommal elmentem a rokonomhoz, ő mutatott pár akkordot, fogást, néhány számot megtanított. Már egy nagy Casio-ja volt, én meg csak hallgattam hogy hogy szólt...nagyon állat volt, baromira tetszett. Ahogy nőttem, láttam lagzikban zenekaroknál hogy milyen nagy gépekkel játszanak, nekem meg egyre inkább fájt a szívem egy igazi nagy gép után...mindig abban bíztam hogy hoz egyet a Jézuska, de csak nem hozott... Szóval ez így ment napról napra, évről évre, ültem a magnó meg a hangszer mellett. Aztán kaptam a szüleimtől érettségire egy Roland E16-osat, mondhatom mennyire örültem neki... Ez volt az első komoly hangszerem, ezzel kezdtem el járni zenélni. Utána jött a másik Roland...harmadik.... és most tartok a G70-nél. És most nagyon jó volt így visszaemlékezni erre az egészre...