Gabi, azt nem tudom hogy a '90-es években hogy s mint ment a dolog, de azt látom hogy nálam mi a helyzet és -talán mondhatom hogy- a környékbeli zenészekkel milyen a kapcsolatom. Nyilván nem ismerek mindenkit személyesen és nem vagyok napi, heti, havi kapcsolatban mindenkivel, de akiket itt a környéken közelebbről ismerek, velük elég jó a viszonyom! Számos alkalommal fordult már elő hogy bulit adtam át nekik, és fordítva is előfordult már ugyanez. Van 4-5 kolléga a "tarsolyomban" akik első körben eszembe jutnak és őket ajánlom amikor már foglalt az időpontom egy megkereséskor. De nem csak ebben segítünk egymásnak, hanem technikai ismereteket, tapasztalatokat is megosztunk egymással, de én akár kölcsön is adom 1-1 cuccom tesztelni, próbálni, és nálam is voltak már mások dolgai, és itt pl. pa3x musikantra is gondolok, nem "csak" mondjuk egy mikrofonra. Van hogy csak rájuk írok hogy mi újság velük...?---Qgli--- írta: ↑2024.01.20. 06:36Az jutott eszembe, hogy annak idején a '90-es években hogy működött a zenészek egymáshoz való viszonya, ami mára teljesen feledésbe múlt...
Akkoriban egy üdülőterületen ( a Zsóry-ban ) zenéltem az egyik étteremben. Volt még rajtam kívül négy étterem, ahol élőzene volt. Általában 10-ig, vagy 11-ig játszottunk az éttermekben, de volt egy hely, ahol hajnal kettőig ment a buli. Ebben az időben június 10-e környékén indult a szezon és nagyjából szeptember 10-ig tartott. Az éttermek nagy része október elején teljesen be is zárt és csak tavasszal április-május környékén nyitott ki. Ebből egy volt kivétel, ami télen is nyitva volt - bár kevés forgalommal - de megélt. Ez az étterem nyáron sokkal jobban ment, mint a többi és ez volt az a hely, ahol nyáron hajnalig tartó bulik voltak.
Tehát júniustól szeptemberig, kb 100 napot zenéltem. Az étterem tulajdonosok jól ismerték egymást, átjártak egymás éttermébe, kajálni, beszélgetni és megosztani egymás tapasztalatait, valamint meghallgatták egymás zenészeit is!!!! Így jött az, hogy mindenki a legjobb zenészt szerette volna magának nyárra, mert akkoriban ez nagyon fontos volt egy étterem számára ezért már január környékén mentek az alkuk, hogy kit hová tudnak leszerződtetni és mennyiért. Akkoriban ( '95-ben és '96-ban ) 1000-1500 Ft-ot fizettek esténként. Ez aztán évente emelkedett pár száz forinttal.
A fizetés viszonyítására egy kicsit kitérek: Akkor a tanári fizetésem 18.000 Ft volt és ez mellé kerestem nyáron havi 30.000-et borravaló nélkül. Fontos, hogy borravaló nélkül, mert annak idején a borravaló legalább kétszer ennyi ( de inkább több ) volt.
Szóval így nézett ki az üdülőterület.
Amikor a 10-11-ig zenélő kollégák, vagy inkább haverok befejezték a zenélést, akkor mindig találka volt a hajnal kettőig tartó étteremben ( ami akkor már csak bárként működött ) és itt beszéltük meg közösen a napi történéseket, az aznapi számokat és borravalókat. Volt, aki szeretett lódítani, de nem ez volt a jellemző. Általában nem csak a zenészek találkoztak itt, hanem felszolgálók is megbeszélték a saját dolgaikat, mentek a hülyéskedések, ami vendéglátósként nem volt nehéz...
Amikor ez a bár is bezárt, akkor sokan mentek haza a családjukhoz, akinek nem volt családja ( mint nekem sem ), annak folytatódott az éjszaka. Beosontunk a strand területére, ami akkor már zárva volt, de mégis tele volt hozzánk hasonló beosonó ( vagy az éjjeli őrt sörrel lekenyerező ) fiatalokkal. Sokszor az éjszakai nagy melegben a rendőrök is itt mulattak velünk, csak nekik nem kellett lekenyerezni az éjjeli őrt!
( Aki fiatalon jól bírta az éjszakát, mint én 18-20 évesen, annak még ilyenkor jöttek a nők, sok estben a 25-30-as korosztályú hatalmas mellűek, de ez már inkább nem részletezem! Nem csoda, hogy akkor nem volt barátnőm...minek is lett volna...na mindegy)
Szóval egy kicsit visszaemlékeztem, hogyan is működött a dolog 25-30 évvel ezelőtt és az jutott eszembe, hogy mára a zenészek egyáltalán nem tartják a kapcsolatot egymással. Nem járnak egymást meghallgatni, pedig ebből rengeteget lehet tanulni és "ellesni egymástól"! Emlékszem, hogy meghallottam milyen számokat játszik a kolléga, amikor táncolnak. Másnap már én is műsorra tűztem azokat a számokat és sok esetben be is jött egy-egy ötlet.
Így tanultunk egymástól és így voltunk jó kapcsolatban egymással és ez szerintem sokkal jobb volt így...
Számos kollégával vagyok olyan viszonyban hogy saját készítésű stílusokat meg fileokat szemrebbenés nélkül elküldöm nekik, mert tudom hogy fordított esetben ugyanígy viszonyulnak hozzám. De hogy tovább menjek... Katolikus bál, utcabál, jótékonysági vagy akármilyen bál...? Nem tudom hogy hányszor volt már olyan hogy ha én voltam vendég engem hívtak fel a színpadra hogy vegyem át kicsit a bulit, tavaly Aldebrőn Sanyit (Lizák) beszéltem rá hogy álljon be helyettem egy körre, a nyáron egy Nyírbátori kollégának adtam vissza azt hogy az ő bulijában beálltam pár szám erejéig. De Markazon, Sirokban, Bükkszéken, Recsken meg ki tudja hol és hányszor volt már olyan oda - vissza, hogy "Gyere haver, állj be kicsit helyettem!" Tavaly az Expresszben, máskor a Szent Istvánban volt olyan hogy egy este két zenés rendezvény volt ugyanott csak másik helységben, kölcsönösen át jártunk egymáshoz szünetben meghallgatni a másikat, meg váltani egymással pár szót, akkor is ha idegen kollégák voltak, akikkel még sosem találkoztunk. Nekem ezek a személyes tapasztalataim, én sokkal jobbnak látom a helyzetet ebből a szempontból, nekem csupa pozitív élményem van. 
