Egy kis sztorizgatás képekkel...
Hoór-völgye, 5 kiló 90 dekás süllő. Pontyozni mentem, csali fokhagymás kukorica volt. Verpeléten az amúrok kapnak úgy mint ahogy ez kapott. Piszkálgatás, egyre erősebb húzások kicsit rángatva, majd feszített. Behúztam neki, a bojlis bot félkörben maradt, éreztem hogy jobb hal lesz, de nem úgy ment mint egy ponty. Nem tudtam hogy mi lesz a húzása alapján, mert ilyet még nem tapasztaltam, jobbra-balra húzott, meg befelé is, nem nagyon akart kifelé jönni. A tónak ezen a részén volt egy zátony, kb 10-15 vízzel, amin át kellett húznom. Kicsit féltem hogy ha felfekszik a zátonyon és meglazul, lemarad. Szerencsére nem így történt, viszonylag simán átjött, aztán megláttam hogy miféle jószág ez, na onnantól indult be a para. Hová akadt, mennyire, hogy bírja az előke a fogait, stb. Aztán addig paráztam,míg lassan kiparáztam a merítőbe. A horog úgy akadt a szája sarkába kívülről, hogy kb 2 mm bőr vagy ín tartotta, mikor megláttam az akadást, azt kérdeztem hogy ez hogy jött ki, hogy nem szakadt ki? Nem szakadt az a lényeg. Eddigi legnagyobb süllőm. Érdekesség, hogy eddig 3 olyan süllőt fogtam ami kukoricára ment.
süllő.jpg
6 kiló 20-as ponty, Verpelét. Kezdett esteledni, cuccok bedobva, és vihar volt kinézőben. Leellenőriztem a botokat, jelzőket, majd gyorsan bementem kocsival a faluba a boltba, siettem hogy a vihar előtt vissza érjek. Mikor visszaértem, már nagyon fújt a szél, nem láttam a jelzőt. Kérdezem édesanyámat aki szintén nagy pecás, hogy hol a jelző? Teljes lelki nyugalommal válaszolta hogy hát biztos a vízben, mert kapás volt rajta, meg a nyeletőt is húzza valami. Mióta? Hát, már pár perce így van. Odamentem a bothoz, láttam hogy lassan húzza a nyeletőt valami. Fék vissza, behúztam egy jókorát. Éreztem hogy egy "sablonponty" van rajta, de a kapásjelzőt még mindig nem láttam. Emeltem egy nagyot a boton, és döbbenten láttam, hogy tőlem kb 50-60 méterre feljön a vízből a világítópatronos kapásjelző. Basszus, mennyit lehúzott ez??? Úgy számoltam hogy tőlünk kb a második stég környékén járhat a hal távolságban, ami több mint 100 méter. Éreztem hogy rajta van a hal, csak azon kezdtem el izgulni, nehogy elinduljon a stégek felé, mert ha bemegy valamelyik alá, elmegy a hal. Szerencsére nem ment, elkezdte inkább bejárni a tó belső részét, lassan lassan pumpáltam kifelé, és egyre nehezebbnek éreztem. Olyan 20 méterre lehetett, mikor fordult egyet, és megindult visszafelé mint a hajó. Az eső közben elkezdett szakadni viharos szél kíséretében. Megállt, visszább húztam, aztán megint visszaindult, megállt, visszább húztam, megint visszament. Hoztak fölém egy ernyőt, de nem volt jó, mert akadályozta a botot, nem jól láttam tőle, a szél is felfújta. Ment a huzavona jópár percen keresztül, de egyre közelebb jött, mikor meglátta a stéget amiről horgásztam, megindult alá, alig bírtam visszafordítani, de visszajött és megint megindult a tónak befelé. Ekkor már láttam hogy mekkora, baromira izgultam mert ekkora pontyot még nem akasztottam. Lassan megadta magát, a szakadó esőben megmerítettük, és mire kifárasztottuk egymást, szó szerint bőrig áztam, az összes ruhám át kellett venni, mert csavarni lehetett belőle a vizet. Vannak ennél nagyobb pontyok is, de kétségkívül a legerősebb hal volt amivel eddig találkoztam, gyönyörű, egészséges, félig nyurga - félig tőponty, bivalyerős, Örök élmény és emlék marad!
xmldata.jpg
Én nagy rajongója vagyok az UL. pergetésnek, van egy kis 5-15 grammos botom, 30-as pergetőorsóm, mini wobblerekkel, 0-1-es körforgókkal és 8-as fonottal zsinórral járom az 1-2 méter keskeny patakokat. Nemrég elmentem pergetni-domolykóra, és lefényképeztem az eredményt, hát, a fellegekben voltam tőlük, komolyan! Álomhalak! 