Már két hónapja "rontom itt a levegőt", úgyhogy ideje, hogy bemutatkozzam. El kell mondjam, hogy olyan vagyok, mint egy profi bérgyilkos, hiszen "kettős életet élek". Egyrészt a közigazgatásban dolgozom, másrészt újságíró vagyok. (Ezek miatt egyelőre szeretnék inkognitóban maradni.) Na és hogy jön ide a zene? Annak szeretetét édesapámtól örököltem, aki hegedűn játszott, de említhetném nagyapámat is, aki zongorázott. Én is elkezdtem zongorázni gyerekkoromban, de sosem a szorgalmamról voltam híres, ezért sajnos abbahagytam. 14 évesen aztán elkezdtem együttesben zenélni, de ez az időszak is hamar végetért. A zenélést nem hagytam abba, sőt 1994-ben megvettem életem első profinak mondható hangszerét, egy Roland E-16-ost. Ekkor komolyan foglalkoztatott a gondolat, hogy profi zenész leszek, de aztán sajnos rájöttem, hogy a jó hallásom nem párosul kellő kézügyességgel, sőt az énekhangom sem a legkellemesebb. 1995-ben mégis végigzenéltem egy lagzit Budaőrsön, a folytatás azonban elmaradt. Azóta főképp otthon zenélek, a szintetizátor csak ritkán hagyja el a szobát
Az E-16-ost egy E-38-as követte, majd egy EM55-ös. Most egy Roland E-50-esem van, és nem múlik el nap, hogy ne ülnék le mellé játszani. Nagyon szeretem, főleg azért, mert sokoldalú hangszer és rengeteg stílust lehet rá szerezni.Egyébként most erősen úgy néz ki, hogy húsz év után itthagyom a közigazgatást és mivel újságírásból nem lehet megélni, még az is lehet, hogy alkalmi jellegel megpróbálok fellépéseket vállalni. Persze ahhoz egy profibb hangszer kellene, mint a mostani, meg hát erősen bővíteni kellene a repertoárt is.
Még annyit, hogy 17 éves koromban vettem egy akusztikus gitárt és autodidakta módon megtanultam rajta játszani, ahogy én szoktam fogalmazni úgy "szalonnasütés szinten", azaz a legfontosabb akkordokat ismerem, így egy kellemes hangulatú nyársalás esetén jó alapot tudok adni az énekléshez
A gitár manapság a család miatt elég ritkán van a kezemben, mert arra nem lehet fülhallgatót tenni, mint a szintetizátorra