Tízen éves koromban a szüleim tangóharmonika órákra próbáltak járatni, ami persze egyáltalán nem tetszett.
A 90-es években Pápa mellett cseperedtem fel tinédzserként, és hát akkoriba falun hatalmas esemény és élmény volt minden egyes bál. Akkoriba ilyen bandák léteztek, mint Karaván, Dinamit, na meg a Koktél. Mint utólag kiderült, ebben a Koktél nevű bandában zenélt az én kedves barátom, a volt testnevelés-tanárnőm fia, akiért viszont nem rajongtam. Valahogy a bulik - zenélések alatt barátság alakult ki közöttem és a billentyűs között, és mire úgy 18 éves lettem már nagyon éreztem vágyat, hogy én is megtanuljak kicsit zenélni. Ez azért már teljesen más volt, mint süket kottákat tanulni meg ujjrenddel kínlódni
Minek az, úgyis csak bezavar a képbe. Végül Zoli barátom elmagyarázta, hogy mi az, hogy kis terc, nagy terc, kvárt, kvint, stb, és megmutatta az alap akkordokat, valamint a legelső nótát megtanította nekem, amiben minden benne volt, ami egy kezdőnek kell. Így tanultam meg első dalként a Se veled, se nélküled című számot Ezt asszem soha nem fogom elfelejteni. Hogy legyen min gyakorolnom, eleinte csak egy Casio-ra tellett, amivel otthon kínlódtam. Aztán jött az első munkahely és az első hangszer azonnal, így boldog vasutasként máris mentem a boltba hitelre vásárolni és így lett első komoly hangszerem egy Yamaha PSR2000. Szüleim persze ebben egyáltalán nem akartak támogatni. Erdélyi lévén, igen erős késztetést éreztek szüleim, hogy egyetlen gyerekükből becsületes diplomás, jól kereső embert faragjanak! Nem leszel mozdonyvezető! A masiniszták mind hülyék, kocsmában meg pláne nem fogsz zenélni! Akarsz énekelni? Irány a zeneiskola, aztán onnan tovább a konzervatórium, és majd mész az operába énekelni hisz abban van a pénz ... na persze, Halak vagyok, álmodozó, romantikus, öntörvényű, és soha nem lehetett eltántorítani a céljaimtól, és az elképzeléseimtől Aztán az első hangszer után eljött az első kis buli is......és ahogy az lenni szokott az első hangszer után jön a második. Két évre rá éreztem, hogy itt a váltás ideje, és rögtön el is adtam a 2000-est és vettem helyette PSR3000-est, ami már színes kijelzővel rendelkezett, és 128 hang volt a polifóniája. Huuu mekkora előrelépés. Ezt is szépen hitelre Győrben ugyanazon a helyen, ugyanattól az embertől. Ráadásul a helyet úgy alakult, hogy a papírokat aláírtam, és majd a futárszolgálat hozza a hangszert. Na ekkor következett be életem legmeredekebb lakodalma is
Délután 2-kor megjött a hangszer, és délután 4-kor kezdtem a bulit Egy leállással megúsztam az egész bulit Magam is alig tudtam elhinni, hogy ezt így megúsztam A későbbiekben ez lett az egyik komoly ok is, amiért a Yamaha mellett maradtam.Aztán nem ment olyan jól a bolt, így eladtam a drága hangszert, és azon gondolkoztam, hogy abbahagyom. Körülbelül egy hónapig bírtam hangszer nélkül, így megint vettem egyet, de mivel már nem akartam sokat belenyomni, így megelégedtem a PSR1500-al. Ezzel a hangszerrel aztán végül jobban mentek a dolgok, és bár csak monokróm fekete-fehér volt a kijelző, mégis praktikusabb volt, mert a PSR3000-es kijelzőjét tűző napon képtelenség volt olvasni. Végül ezzel a hangszerrel maradtam még egy jó ideig, miután 2007-ben kijöttem Svédországba. Közben pedig bővült a park 2008-ban egy Korg Triton Le-61-el. Innen kezdve már kettő volt állandó jelleggel. Első nekifutásra azért, mert kellett a paraszt vakítás, második sorban pedig kezdtek az én füleim is edződni, és jöttek elő a különbségek! Mellékesen megemlítem, hogy Svédországban több nagyvárosban is vannak különböző magyar klubok, így szerencsére itt is azért évi 5-7 buli is összejött egy időben.
2010-ben több fordulat következett be az életemben. Részben megnősültem, részben pedig eladtam a PSR1500-öst és a Triton Le-t, és megvettem életem első Tyrosát. Az adás-vétel cserékhez még az is hozzátartózik, hogy hangszereimet nagy előszeretettel vásárolták meg magyarországi zenész barátaim, mivel jó állapotban és mindig áron alul adtam el, másrészt itt két alkalommal is privát személytől vásároltam házból. Hamar rájöttem, hogy sok idős nyugdíjas itt megveszi a drága cuccot, mert telik rá, aztán közben csak otthon a nappaliban áll a hangszere, és a családot szórakoztatja. Került így már Tyros2-es is egyik barátomhoz, hogy itt vettem neki, és mint kiderült tokkal-vonóval, szállítással 100 ezerrel jött neki olcsóbban az otthoni árhoz képest. Egyébként ez a Tyros2-es most is annál az embernél van, aki engem anno elkezdett tanítani. Lehet, hogy el is lesz adva csere miatt.
A Tyros1 már igazi áttörés volt a PSR1500 után, és bár sok a vita, hogy megéri-nem éri meg, egy dolgot mindenképp szeretnék leszögezni: nekem laikusként, amatőrként rettentő sokat segített fejlődni a Tyros1 mind a zenélési képességekben, mind a hangszerelésben, hiszen kategóriákkal jobb a billentyűzete, és a hangszínekről meg ne is beszéljünk. Zenész barátainkkal többször leültünk összehasonlítani a dolgokat, és egy nagyon komoly megállapításra jutottunk: Az akkori PSR szériában pont az a pergő hiányzott a Dance dobszettből, pont az a Pad, és pont az a Synth hang, ami a Tyrosban már benne volt, amitől már egy kicsit jobban szólt, Lehet, hogy ma már nem, de akkoriban azért igen komoly különbségek voltak a PSR és a Tyros széria között. A Tyros1 mellé a csere után szintén azonnal jött egy újabb második hangszer is, ami viszont azóta is a tulajdonomban van, és bár többször el akartam adni, állandóan csak arra jutok, hogy milyen jó cuccot vettem, s így megúszta. A Triton Le után tehát jött a folytatás Korg TR61 személyében, ami már SD kártyás, USB-s és kicsivel újabbak a hangszínei.
Eljött az idő is, hogy megváljak a Tyros1-től és jött helyette a folytatás Tyros3 személyében. A váltás első sorban az USB lehetőség miatt jött. 2-es nem érdekelt, mert egymás mellett lévő tagok között soha nem fedeztem fel akkora dolgokat, hogy késztetést érezzek a váltásra, így ezért maradt az 1-es után a 3-as. A 3-ast sokáig birtokoltam, aztán azon gondolkoztam, hogy megtanulok zongorázni, amihez még magyar profi zongoratanárt is találtam. Ez az úr ingyen is elvállalt volna, de rájöttem, hogy sajna család és két gyerek mellett még erre külön sehogy sem lett időm, bár próbálkoztam 3 hónapig. A Tyros5-re végül a zongora miatt váltottam, mivel ebben már kiadták a 76 billentyűs változatot, és itt egy aprócska dolgot szeretnék leszögezni! Nagyon is sokat számít az a pár plusz billentyű mindkét irányban! Lehet, hogy csak egy szintis vagy, de próbáld ki, használd, és utána nyilatkozz. Szóval attól, hogy nem vagy zongorista, ne félj a nagyobb hangszertől, mert megéri! Igaz, valóban nagy, és probléma egy kocsiban.
Szóval jelenleg is Tyros5-76-ost koptatok, amit ráadásul szét is szedtem darabokra, és a kasznit teljes egészében le is lakkoztam színtelen lakkal 3 rétegben fittyet hányva a garanciára. Egyébként már másfél éve megvan a hangszer, és azóta is kifogástalanul működik. A Tyros5 mellett pedig továbbra is megvan a Korg TR61, amiből jó pár szóló hangszínt és egy pár kombi programot is használok az élő zenéléshez!
Végezetül nemrég nagyon komoly 1500 koronás (kb 150 eurós) árért becsúszott nekem is egy Korg i30 a készletbe, és hát azóta csak ámulok-bámulok a Korgon!
Lehet, hogy a Korg TR61 helyére jön majd egy PA4x Musikant?
Ki tudja a jövő zenéjét.... Köszönöm, hogy elolvastad soraimat