Édesapám zenész volt, sajnos abbahagyta. Gondolom tőle örököltem a zenei hajlamot. Ritkán azért zenélgetünk otthon.
Már kis koromban kaptam egy kis 4 oktávos szintetizátort, próbálkoztam vele de nem ment. Középiskolában az egyik osztálytársam el kezdett járni zenetanárhoz, majd az iskolai zongorán gyakorolt. Ekkor kezdtem irigykedni, hogy ezt én is meg tudom tanulni. Tőle kaptam az első tanácsokat, segítséget. Majd én is elkezdtem gyötörni a már amúgy is lestrapált zongorát. Igaz kottát olvasni nem igen szoktam, inkább hallásból zenélek. Mikor már nem volt elég a 4 oktáv, meglepett egy Dgx 205-el, egy keverő erősítővel és egy hangfallal.
Lassan már 5 éve zenélgetek, énekhangommal nem dicsekedek, de majd az is kialakul
Most nem rég pedig egy Psr s900-al újítottam. Egyetem közben az s900-al, hétvégén a Dgx 205-el zenélek.