Szia Asterix!
Nehogy egy falusi bácsinak bemeséld, hogy ez nem CD! Ha más nem is, de ő aztán igazán ért hozzá. Hisz a száz éves Szokol rádióját is már csukott szemmel be tudja kapcsolni. Már ideje lenne minden zenésznek igen is tudomásul venni, hogy nem mi, hanem a közönség ért a zenéléshez! Mi csak játsszunk, de nem akármit, majd ők megmondják! Ja, hogy nem tudjuk a "Marinéni rávágott a kisujjára" című számot. Akkor mi nem is vagyunk igazi zenészek, mert ő ismeri ezt is. Sőt kotta nélkül. Mert ugye az az igazi zenész, aki kotta nélkül játszik. És ha hajnalban a részeg "disznót" nem engedem a mikrofonomhoz, akkor biztos azért, mert lebukok, hogy nem is én énekelek. És az is sértő tőlem, ha rászólok a kedves vendégre, hogy ne nyomkodja szünetben, vagy akár játék közbe a billentyűket, pedig ő csak azért csinálja, mert ez olyan poénos. stb.-stb.
Bocs, csak úgy kitört belőlem.
A most szombati lagziban a bevonuló zene (Lakodalom van a mi utcánkban stílussal játszva) alatt már ott toporog egy srác. Gondoltam, ej de korán kér már valaki számot. Mikor befejeztem a nótát, már ugrott is fel a színpadra azzal a kérdéssel: Milyen midik fognak szólni az este folyamán? Mert ő is csinál karaoki partikat.
