Az első billentyűs hangszerem...így kezdődött...

Billentyűs fórum... Casio, Korg, Ketron, Roland, Technics, Yamaha stílusok, hangszínek, performance-ok, technikai kérdések, használati útmutatók

Moderátor: Moderátorok

Re: Az első billentyűs hangszerem...így kezdődött...

HozzászólásSzerző: powersparc » 2016.05.13. 15:31

Na mégegyszer nekiveselkedem én is előadni a múltat, de már jegyzettömbben megírva biztonságból! :)

Apám a katonaságnál már zenészkedéssel húzta ki magát a lövészárok ásás alól, s nagyapám is lagzikban tangóharmónikázott.
Innen adódóan, kölyökként hatalmas élmény volt vasárnap reggel arra ébredni, vajon milyen lagzis süteményeket csomagoltak az előző napi ceremónián, amiből a 80-as években bőségesen jutott a zenészek családjának is. Apám aztán hordta is a nagy pakkokat haza, így az akkori reggelik mindig a 100-féle süti + kakaó kombókban teltek, ami már csak gasztronómiai oldalról is belopta magát egy gyerek szívébe, micsoda jó dolga is lehet a zenésznek. Az óvodában másnap persze volt haver, akivel ugyancsak ki lehetett beszélni, hogy az ő faterja miket hozott a másik lagziból... :D
Természetesen a süteménytől degeszre éve magam, az azutáni órák mindig a logisztika jegyében teltek, mert még fater aludt, addig én összeraktam már 6-7 évesen a zenemotyót, mely állt egy Vermona Fomation 1 orgonából és egy Regent ládából, Vermona 50W-os tranyós fejjel. Kezdeti oldalon tehát a Vermona hangszíneinek buzgó próbálgatása volt az első hangszeres élményem vagy ha nálunk próbált a banda, nekiszabadultam a dobszerkónak is, nagyanyám nem kis fejfájdítására! :D

1991-ben kaptam első szintimet egy Yamaha PSR48 képében aztán. Fater sokáig evvel meg a "verhovinával" tolta a lakodalmakat 2 gitárossal + 1 dobossal.
A Yami 100 ritmusa és 100 hangszíne már PCM minta alapú volt, így óriásira szélesedett a spektrum zenei téren számomra. Akkoriban még nem jártam tanárhoz, de 1-2 dallamot már gyerekesen pötyögtettem rajta.
Majd el felejtem, hogy még előtte, egy gitáros ismerősünknél jártunk és ott láttam először Vermona dobgépet élőben, amiről valamilyen oknál fogva sosem tartottam lehetségesnek hogy ilyen létezhet, mert már akkor is úgy gondoltam gyerek fejjel, hogy igazi ritmust csak élő dobos tud ütni, milyen érdekes ugye?! (És ebben nem is sokat tévedtem szerintem ma is azt mondom.)

1993-ban íratkoztam be egy magántanárhoz, aki úgymondt (szakértők szerint) jól elrontott zeneileg, viszont ott találkoztam a másik nagy csodával (na nem a csajokra gondolok!) :lol: egy Technics KN220-as arranger szintivel. Volt ott még Technics dobgépes orgona is, de ez az akkori szintén legelső PCM Technics cucc annyira zeneien szólalt meg a kíséreteivel, hogy rögtön ki akartam dobni a Yamahámat.
Utána persze folyamatosan lógni kezdtem a tanár ismerősénél, aki egy 2-3 évig Technics szintik forgalmazását akarta Miskolcon megvalósítani, de nem jött neki össze, valahogy senki se ismerte ezt a márkát. Nagyon gondolkoztunk, hogy tényleg le kéne cserélni a Yamit, egy akkor már tényleg mégdurvább, újonnan kijött KN650-re, de elég testes ára volt a 40 ezres PSR-emhez képest majd 160-ért a 90-es évek elején.

Fontos megjegyezni, hogy egy 91-es Tschin-Bumm újság került valahogy hozzám még évekkel ezelőtt és abban az akkori frankfurti zenei kiállításról egy mindennél jobb összefoglaló volt addig számomra ismeretlen hangszermárkákról és egyéb zenei berendezésekről, hangtechnikákról. Nagyjából kínai is volt akkor még a sok szakszó, mint a sampler stb. de szőrén ülve meg a lovat, gyerek fejjel elkezdtem mindenféle pesti hangszerboltokkal levelezni, telefonálni és úgy körbejártam a témákat, hogy az akkori hazai E-mu Systems képviseletnél még azt is elértem, hogy egy felpostázott magnókazettára felvették az akkori hangmodul újdonságok demóit nekem, amit évekig hallgattak a zenész ismerősök is saját másolatukon.
Anyámnak volt egy kolléganője, akinek 2-3 évvel tőlem idősebb fia is sokat okított a szintikről, samplerekről. Ők már akkor saját együttesükkel ifjúsági tehetségkutatóba jelentkeztek a TV-be "Multitimbral Techno Wave" néven, Straub Dezső műsorába. Ugyan nem nyertek, de Zsolti gyerek mint a banda zenei motorja, engem ámulatba ejtett 1-2 kazettával, amire egy Roland D20-as szintivel a hangszer 8 sávos sequencerén megkomponált saját nótáit átvette. Majd le estem a székről hogy ő már ilyeneket tud! Sajna azóta elvesztek ezek a szalagok, pedig jó lenne nosztalgiázni most belőlük!

Szóval a Tschin-Bumm kapcsán utána járatni kezdtem az első hazai zenész szaklap, a Soltész Rezső kiadója által még ma is működő, de már csak épp lélegeztetőgépen tartott Zenészmagazint, ami az egyetlen kincsesbánya volt szűkszavúsága és gitáros dominanciája ellenére is akkoriban itthon.

Akkoriban nagy álmom volt a Technics KN2000 megfizethetetlenül drága arranger, amiből érdekes mód mégis volt itt Miskolcon egy zenésznek és sokszor bejártunk ezért haverommal hallgatni egy helyi étterembe. A zenészek mekkája, a tatabányai Skála-Sztráda forgalmazta akkor, amit később átvett a Videopart - Panasonic Technics Bp-i kereskedés utána.

1993-ban megismerkedtem egy miskolci hangszerboltban egy ottani zenész eladóval, akivel sokáig jó barátságot ápoltunk utána. Akkor vett egy Roland E86-ot és mikor lejátszotta a gyári kíséretével az In the mood c. számot, teljesen lefagytam, hogy mint ha élő zenekar szólalt volna meg a hangfalakból. (Na persze akkor az a minőség sosem hallott volt, de azóta kitisztult az ember füle is, mi az hogy gépzene.) :D
Akkoriban Debrecenben járva az új széria E36-osa mellett egy Yamaha PSR500-at is kipróbáltam, az is nagy szerelem volt...
Az E86-os havernak volt először itt egy Roland MC50 sequencere amit megismerhettem, s mellette egy EMU Vintage Keys modulja is, amiben analóg hangszerek és Hammond minták voltak elsőre hitelesen hallhatóak. Később el is kértem tőle kölcsön és ezen a nagyon logikusan érthető modulon keresztül értettem és tanultam meg a gépkönyve segítségével a szintetizátorok hangszíntézisének lényegét, aktívan gyártva a mindenféle különleges soundokat bele, hajnalokba nyúlóan. :)
Utána lett is később jóval egy EMU B3 Hammond modulom, ami csak erre az egy hangszerre fókuszált, kisebb nagyobb sikerrel és élethűséggel. A minták lassú és gyorsan forgó Leslievel voltak benne felvéve, különböző szokásos regiszter (drawbar) állásokkal és külön bankban száraz, vonal minták is voltak enélkül. Ezt később egy EMU Proteus 2000 modulra cseréltem, amit gyorsan el is adtam, mert borzasztó volt. Egyedüli meglétét pár hónapig egy bele vásárolt zongora bővítő biztosította, ami valóban jól is szólt és külön jó pénzért sikerült is elpasszolni, miután lesamplingeltem magamnak. :lol:

Na, egyik szavam itt a másikba öltöm, 1994 a pálfordulás éve lett nem csak a Korg, de az én zenei életemben is! Az akkori januári Zenészmagazin számában jelent meg egy cikk az első Korg arrangerről, az i3-ról. Felkavarodtunk utána egyszer Pestre és az akkor még létező Pozsonyi úti Korg szalonba belépve, rögtön a komolyság hangulata csapott meg, mikor élőben megláttam az állványra kitett i3-at! Mondanom sem kell, hogy egy álló nap le nem szakadt a fejemről a fejhallgató, mert az a hangzás akkor már minden képzeletet felülmúlt, amivel zeneileg is megszólalt a hangszer. Ehhez persze hozzájárult a Zenészmagazin nem kevésbé tömjénező cikke is, de valahogy akkor nem is hazudtak ezzel a hangszerrel, mert önmagáért beszélt. Ezután egyenes út volt, hogy a kis Yamahánkat csakis ilyen cuccra szabad lecserélni majd valahogyan. :)

Az idő persze közben nem állt meg és 95 őszén a postás egy nagy A/4-es borítékot hozott a nevemre címezve, mely a mégnagyobb ámulat és teljes elérhetetlenség hangszerét rejtette akkor hírként, egy Korg Trinity prospektusa képében!
Mivan???? Érintőkijelző egy hangszeren? El se hittem! Ez mondom már NASA színvonal és ilyen hangszerünk sosem lesz.
Első középsulis osztálykirándulásom szabad programja ennek ellenére egyenest akkor a Korg Szalonba vitt ismét, hogy kipróbáljam a Trinityt, melyről ismét egy demó kazival is gazdagodhattam ismételten onnan távozván. Az első próbálgatások viszont nem hozták a nagy reményeket érdekes mód! A Trinity zongorája elképesztően műnek hatott számomra hangszínileg és a sampler playback opciót óriási túlzásként éltem meg az amúgy sem olcsó, talán 5-600 ezret karcoló hangszer árán még felül plusz! Nagyon fura volt, hogy első érintésre, a Technicsek finom diszkrét kapcsolóihoz képest, a Trinyó ordasan durva, kemény kattogó müa. gombjai és mikrokapcsolói kiábrándítottak. A sok cincogó, semmire sem használható hangszínek is furák voltak akkor számomra, de a hangszer demói valahogy mégis tetszettek.

96-ban egy EMU bemutató alkalmával megcsodálhattam Miskolcon ez első 1 misi feletti árú hangszert, egy EMU E4K sampler képében. Tovább fokozva a hangulatot, természetesen ott olyan soundok szólaltak már meg az akkor még elképesztő 128MB RAM jóvoltából (számítógépben még a 16MB is nagy szó volt ekkor!), amit tényleg csak együttesek zenei cd-i minőségéhez volt fogható. Az etvasz nem az volt már, hogy hallhattunk egy valóban jó dobkészletet, hanem akár mit betöltöttek SCSI cd-ről nekünk, pl. kifejezetten egy havy metal dobkészletet is! Az E86-os haverom attól akadt ki, mikor egy basszusgitár hangszínen játszadozott épp az E4K-val a srác és csinált egy pofaleszakítóan élethű glissandót (persze nem a pitch kerékkel! ) :)
A demonstrátorok persze abszolút ilyen cd stúdióalbumokat csinálgattak akkor a hangszerrel, pl. egyszer Pesten járva Csepregi Évi új albumán melóztak vele, amit láthattam.

Aztán, látva hogy az EMU-ból sosem lesz semmi méginkább, ami nekem elérhető, 99-ben a Korg Trinton megjelenésekor egy nagy akció keretén belül, jó áron sikerült mégis egy Trinityt lecsapni, mely így visszagondolva, tényleg az akkori kor legkomolyabb szintije volt, az utód Tritont nem nézve.
A Trinyó kb. 2012-ig megvolt és már mindenhogy szabadulni akartam tőle, mikor egy remek akciót csinált a Yamaha és hogy sikerült ugyan nem kis veszteséggel a Trinityt eladni, egy valódi kalapácsmechanikás MO8 hangszerem lett.
Először nagyon nem értettem a Yami kezelését, de utána sikerült úgy megfejteni a titkokat, hogy a Trinity az érintő képernyőjével elbújhatott mellette logikusságban ma is azt mondom! Számomra inkább a hangzása volt túl technós, de a hangmintatárban a teljes Motif ES hangkészlet csücsült és abból meglepően fantasztikus dolgokat lehetett felszínre hozni, csak ehhez nem kevés órát kellett rajta programozni, mint állat. Végeredményben már az is jobban tetszett, hogy a gyári soundokba a potikkal is úgy bele lehetett nyúlni, hogy radikálisan más és jó értelemben más hangzások voltak elérhetők, ami tovább emelte a hangszer nimbuszát szememben. Sajnos a billentyűk lomhasága és a sampler hiánya miatt 2-3 év múlva egy Korg M3-ra cseréltem, ami most is a fő saját hangszerem, csak az 5 oktáv elég szűk már ezen is. Azonban ez már egy más világ OASYS génekkel, ami a legdrágább Korg volt idáig 2 misi feletti árával és tényleg döbbenet ahogy szól. Persze sok rokon hangszín van ezzel párhuzamosan a PA1 és PA2 szériákban is, ami egy fő mérföldkő volt a Korg története során a hangzásváltozásban.

Az évek során persze sok cucc megfordult nálam az Ensoniqtól a Triton Extremen át az Akai samplerig, most is van egy Technics KN901 nálam, ami a régi éra nosztalgiája, mely akkor nem valósult meg sosem mint vágyálom, pláne az áhított KN2000 képében, de a 901 ugyanazt a hangzást hozza, mint kisebb modell, úgyhogy nem panaszkodom már. :D

A kis PSR48-unk története is megér egy rövid búcsú misét még.
Kb. 2003-2004 körül eladtuk és apámnak vadásztam a neten egy akkor már megfizethető Korg i2-t, amivel megintcsak utólag teljesült régi vágyunk. Azután tavaly, Kálmán bátyám által felcsigázva és hallva az i30-át hogy szól, fater megcsípet egy i2-30 cserét, így az is otthon "rontja" a levegőt. :D
Menet közben még az i2 mellé ő beszerzett egy Roland G70-et 2010 körül egy jó ismerősünktől a lyrics és jobb midi-fájl kezelhetőség végett, akinek szintén máig az a fő hangszere.

Hogy a jövő mit hoz, nem tudni, de egy jó kalapácsmechanikás cuccra már nagyon vágyom.
Sok cuccot végighallgattam az évek során, az arrangeres világ talán ma újra közelebb állna hozzám az egyszerűsége és gyorsabb zenélési adottsága miatt, de sajnos árban marhára elszálltak, egy Tyros 5, PA4 milkó felett, csak hobbiból már megfizethetetlen, még ha arányaiban valahol a 90-es évek ár/érték szintjén is állnak ugyanúgy, mint amit az infláció miatt egyébként drágulhattak volna 5x-ösére. A tudás/szolgáltatás viszont tagadhatatlan fejlődött bennük.

Köszi aki végigolvasta!
Hangszerek: Nord Electro 3-73 | YAMAHA PSR-9000 Pro | Roland G70 | Technics KN901 (ELADÓ!)
https://soundcloud.com/synthsnd

For this post the author powersparc thanked: 12
Alfi159 (2016.05.14. 08:36) • Apelláta (2016.05.13. 21:22) • Bubamara (2016.05.13. 21:09) • Gohstrider (2016.08.20. 20:33) • kissata (2016.05.13. 20:01) • M@rtyn (2016.05.17. 20:36) • Piercarlo (2016.10.11. 07:46) • Pityu (2016.05.13. 16:20) • Sztifler0301 (2016.08.20. 19:32) • tacso (2016.08.21. 10:14) • vladimirmusic (2016.05.13. 18:16) • zajcsinalo (2016.05.13. 16:37)
Rating: 31.58%
 
Avatar
powersparc
VIP
 
Hozzászólások: 1894
Csatlakozott: 2014.03.16. 23:07
Tartózkodási hely: Miskolc környéke
Has thanked: 752 times
Have thanks: 1789 times
Hangszer: (lásd alul a hsz. szignó részben!)

Re: Az első billentyűs hangszerem...így kezdődött...

HozzászólásSzerző: Sztifler0301 » 2016.08.20. 19:29

Hát igen... Valahol én is elkezdtem :)

Tízen éves koromban a szüleim tangóharmonika órákra próbáltak járatni, ami persze egyáltalán nem tetszett.

A 90-es években Pápa mellett cseperedtem fel tinédzserként, és hát akkoriba falun hatalmas esemény és élmény volt minden egyes bál. Akkoriba ilyen bandák léteztek, mint Karaván, Dinamit, na meg a Koktél. Mint utólag kiderült, ebben a Koktél nevű bandában zenélt az én kedves barátom, a volt testnevelés-tanárnőm fia, akiért viszont nem rajongtam. Valahogy a bulik - zenélések alatt barátság alakult ki közöttem és a billentyűs között, és mire úgy 18 éves lettem már nagyon éreztem vágyat, hogy én is megtanuljak kicsit zenélni. Ez azért már teljesen más volt, mint süket kottákat tanulni meg ujjrenddel kínlódni :D Minek az, úgyis csak bezavar a képbe. Végül Zoli barátom elmagyarázta, hogy mi az, hogy kis terc, nagy terc, kvárt, kvint, stb, és megmutatta az alap akkordokat, valamint a legelső nótát megtanította nekem, amiben minden benne volt, ami egy kezdőnek kell. Így tanultam meg első dalként a Se veled, se nélküled című számot :D Ezt asszem soha nem fogom elfelejteni. Hogy legyen min gyakorolnom, eleinte csak egy Casio-ra tellett, amivel otthon kínlódtam. Aztán jött az első munkahely és az első hangszer azonnal, így boldog vasutasként máris mentem a boltba hitelre vásárolni :D és így lett első komoly hangszerem egy Yamaha PSR2000. Szüleim persze ebben egyáltalán nem akartak támogatni. Erdélyi lévén, igen erős késztetést éreztek szüleim, hogy egyetlen gyerekükből becsületes diplomás, jól kereső embert faragjanak! Nem leszel mozdonyvezető! A masiniszták mind hülyék, kocsmában meg pláne nem fogsz zenélni! Akarsz énekelni? Irány a zeneiskola, aztán onnan tovább a konzervatórium, és majd mész az operába énekelni :D hisz abban van a pénz :D ... na persze, Halak vagyok, álmodozó, romantikus, öntörvényű, és soha nem lehetett eltántorítani a céljaimtól, és az elképzeléseimtől :D Aztán az első hangszer után eljött az első kis buli is...

...és ahogy az lenni szokott az első hangszer után jön a második. Két évre rá éreztem, hogy itt a váltás ideje, és rögtön el is adtam a 2000-est és vettem helyette PSR3000-est, ami már színes kijelzővel rendelkezett, és 128 hang volt a polifóniája. Huuu mekkora előrelépés. Ezt is szépen hitelre Győrben ugyanazon a helyen, ugyanattól az embertől. Ráadásul a helyet úgy alakult, hogy a papírokat aláírtam, és majd a futárszolgálat hozza a hangszert. Na ekkor következett be életem legmeredekebb lakodalma is :D Délután 2-kor megjött a hangszer, és délután 4-kor kezdtem a bulit :D Egy leállással megúsztam az egész bulit :D Magam is alig tudtam elhinni, hogy ezt így megúsztam :D A későbbiekben ez lett az egyik komoly ok is, amiért a Yamaha mellett maradtam.

Aztán nem ment olyan jól a bolt, így eladtam a drága hangszert, és azon gondolkoztam, hogy abbahagyom. Körülbelül egy hónapig bírtam hangszer nélkül, így megint vettem egyet, de mivel már nem akartam sokat belenyomni, így megelégedtem a PSR1500-al. Ezzel a hangszerrel aztán végül jobban mentek a dolgok, és bár csak monokróm fekete-fehér volt a kijelző, mégis praktikusabb volt, mert a PSR3000-es kijelzőjét tűző napon képtelenség volt olvasni. Végül ezzel a hangszerrel maradtam még egy jó ideig, miután 2007-ben kijöttem Svédországba. Közben pedig bővült a park 2008-ban egy Korg Triton Le-61-el. Innen kezdve már kettő volt állandó jelleggel. Első nekifutásra azért, mert kellett a paraszt vakítás, második sorban pedig kezdtek az én füleim is edződni, és jöttek elő a különbségek! Mellékesen megemlítem, hogy Svédországban több nagyvárosban is vannak különböző magyar klubok, így szerencsére itt is azért évi 5-7 buli is összejött egy időben.

2010-ben több fordulat következett be az életemben. Részben megnősültem, részben pedig eladtam a PSR1500-öst és a Triton Le-t, és megvettem életem első Tyrosát. Az adás-vétel cserékhez még az is hozzátartózik, hogy hangszereimet nagy előszeretettel vásárolták meg magyarországi zenész barátaim, mivel jó állapotban és mindig áron alul adtam el, másrészt itt két alkalommal is privát személytől vásároltam házból. Hamar rájöttem, hogy sok idős nyugdíjas itt megveszi a drága cuccot, mert telik rá, aztán közben csak otthon a nappaliban áll a hangszere, és a családot szórakoztatja. Került így már Tyros2-es is egyik barátomhoz, hogy itt vettem neki, és mint kiderült tokkal-vonóval, szállítással 100 ezerrel jött neki olcsóbban az otthoni árhoz képest. Egyébként ez a Tyros2-es most is annál az embernél van, aki engem anno elkezdett tanítani. Lehet, hogy el is lesz adva csere miatt.

A Tyros1 már igazi áttörés volt a PSR1500 után, és bár sok a vita, hogy megéri-nem éri meg, egy dolgot mindenképp szeretnék leszögezni: nekem laikusként, amatőrként rettentő sokat segített fejlődni a Tyros1 mind a zenélési képességekben, mind a hangszerelésben, hiszen kategóriákkal jobb a billentyűzete, és a hangszínekről meg ne is beszéljünk. Zenész barátainkkal többször leültünk összehasonlítani a dolgokat, és egy nagyon komoly megállapításra jutottunk: Az akkori PSR szériában pont az a pergő hiányzott a Dance dobszettből, pont az a Pad, és pont az a Synth hang, ami a Tyrosban már benne volt, amitől már egy kicsit jobban szólt, Lehet, hogy ma már nem, de akkoriban azért igen komoly különbségek voltak a PSR és a Tyros széria között. A Tyros1 mellé a csere után szintén azonnal jött egy újabb második hangszer is, ami viszont azóta is a tulajdonomban van, és bár többször el akartam adni, állandóan csak arra jutok, hogy milyen jó cuccot vettem, s így megúszta. A Triton Le után tehát jött a folytatás Korg TR61 személyében, ami már SD kártyás, USB-s és kicsivel újabbak a hangszínei.

Eljött az idő is, hogy megváljak a Tyros1-től és jött helyette a folytatás Tyros3 személyében. A váltás első sorban az USB lehetőség miatt jött. 2-es nem érdekelt, mert egymás mellett lévő tagok között soha nem fedeztem fel akkora dolgokat, hogy késztetést érezzek a váltásra, így ezért maradt az 1-es után a 3-as. A 3-ast sokáig birtokoltam, aztán azon gondolkoztam, hogy megtanulok zongorázni, amihez még magyar profi zongoratanárt is találtam. Ez az úr ingyen is elvállalt volna, de rájöttem, hogy sajna család és két gyerek mellett még erre külön sehogy sem lett időm, bár próbálkoztam 3 hónapig. A Tyros5-re végül a zongora miatt váltottam, mivel ebben már kiadták a 76 billentyűs változatot, és itt egy aprócska dolgot szeretnék leszögezni! Nagyon is sokat számít az a pár plusz billentyű mindkét irányban! Lehet, hogy csak egy szintis vagy, de próbáld ki, használd, és utána nyilatkozz. Szóval attól, hogy nem vagy zongorista, ne félj a nagyobb hangszertől, mert megéri! Igaz, valóban nagy, és probléma egy kocsiban.

Szóval jelenleg is Tyros5-76-ost koptatok, amit ráadásul szét is szedtem darabokra, és a kasznit teljes egészében le is lakkoztam színtelen lakkal 3 rétegben fittyet hányva a garanciára. Egyébként már másfél éve megvan a hangszer, és azóta is kifogástalanul működik. A Tyros5 mellett pedig továbbra is megvan a Korg TR61, amiből jó pár szóló hangszínt és egy pár kombi programot is használok az élő zenéléshez!

Végezetül nemrég nagyon komoly 1500 koronás (kb 150 eurós) árért becsúszott nekem is egy Korg i30 a készletbe, és hát azóta csak ámulok-bámulok a Korgon!

Lehet, hogy a Korg TR61 helyére jön majd egy PA4x Musikant?
Ki tudja a jövő zenéjét.... Köszönöm, hogy elolvastad soraimat :)

For this post the author Sztifler0301 thanked: 8
---Qgli--- (2016.08.21. 03:22) • Apelláta (2016.08.21. 18:13) • Bubamara (2016.09.09. 16:39) • Gohstrider (2016.08.20. 20:34) • Piercarlo (2016.10.11. 07:57) • powersparc (2016.08.20. 22:31) • tacso (2016.09.09. 15:55) • vladimirmusic (2016.08.21. 04:44)
Rating: 21.05%
 
Avatar
Sztifler0301
Kiemelt tag
 
Hozzászólások: 127
Images: 20
Csatlakozott: 2016.08.18. 16:49
Tartózkodási hely: Svédország - még egy darabig...
Has thanked: 507 times
Have thanks: 204 times
Hangszer: Yamaha Tyros5, Korg Pa4X Pro, Korg TR.

Re: Az első billentyűs hangszerem...így kezdődött...

HozzászólásSzerző: rodymusic » 2016.09.09. 12:40

Hali Sztifler!

És mondd csak, ez a szintelen lakkos megoldás mennyire tartós?
Egyáltalán hogy viseli a hangszer? UV álló lakkal kented le?

Audio-Technika Mb3k, Behringer XR12,DBX Driverack PA2, Garry Lite 10, Garry Powercube PC1504, QSC K-SUB, Yamaha PSR S970, (Yamaha Tyros 3) Eurolite LED KLS-200 RGB DMX.
Avatar
rodymusic
VIP
 
Hozzászólások: 396
Images: 3
Csatlakozott: 2012.07.01. 12:38
Tartózkodási hely: Hajdúböszörmény
Has thanked: 127 times
Have thanks: 433 times
Hangszer: Yamaha PSR-S970 illetve Tyros 3

Re: Az első billentyűs hangszerem...így kezdődött...

HozzászólásSzerző: Rigó Imre » 2016.09.17. 12:56

Jó kis téma. Én mint kezdő zenész, még ezekből is tanulok.Egy Roland EXR 5s-t terelgetek kezdésnek. :)

Ne az adatlap szerkesztőt használd!
Üdv: Asterix
RANDOM_AVATAR
Rigó Imre
Újonc
 
Hozzászólások: 5
Csatlakozott: 2016.09.07. 11:34
Has thanked: 1 time
Have thanks: 14 times
Hangszer: Roland EXR 5s

Re: Az első billentyűs hangszerem...így kezdődött...

HozzászólásSzerző: Piercarlo » 2016.10.11. 08:30

Elolvastam ezt a topicot elejétől a végéig és nagyon tetszett :) Jöjjön az én történetem!

Az első billentyűs hangszerem egy "kalapácsmechanikás" gyerekzongora volt, melyet úgy kétévesen kaptam :) A sorsára már nem emlékszem, csak arra, hogy a fa "háza" napjainkban szerszámtartóként funkcionál apámnál :) Általános iskola alsó tagozatban zongorzáni tanultam, de szorgalom hiánya miatt nagyjából két év múlva abbahagytam. Aztán úgy 12 éves korom körül megláttam egy kisbillenytűs, kék(!), szűk két oktávos Yamaha TYU-30-as hangszert az egyik boltban, melyet édesanyám meg is vett nekem karácsonyra. Az ára 4500 Ft volt, mely akkor horribilis összegnek számított egy ilyen kis "csokoládésdobozért". Ez egyetlen hangszínt tudott, négy ritmus került beépítésre és négy hangig volt polifónikus :) Viszont volt hozzá két "zenekazetta", melyek 10-10 dalt tartalmaztak, úgy is mondhatnám, hogy korabeli midi fájlokat :) A kis billenytűs mindig megvan (idén volt 30 éves), és ugyan kissé viharvert de még működik. (Sajnos a potija nem az igazi már.)

1989-ben már együttesben zenéltem, így szerettem volna egy komolyabb hangszert. Apámmal akkor a puszta véletlennek köszönhetően éppen Bécsbe készülődtünk hogy megnézzük a várost, mert az előző évi látogatásunk elsősorban műszaki cikkek (videó, joystick, stb.) beszerzésével telt! Mondanom sem kell az 1989-es látogatásunk jelentős részében ugyanezt tettük, de ennek végeredményeként kaptam egy kísérőautomatikás Yamaha PSS270-es szintetizátort. Ez maga a csoda volt számomra 100 hangszínével és 12 ritmusával, portamento, sustain és vibrato funkcióval! Borzasztóan büszke tulajdonos voltam! A hangszer összesen 20 ezer Ft-ból jött ki, melyből 13 ezer Ft volt a beszerzési költség (átszámítva) és 7 ezer a vám! (Mai fejjel belegondolva ez is hihetetlen...) Ez a hangszer is megvan még, kilencéves fiamat ennek segítségével próbálom megkedvelteteni a zenéléssel :) Egy poticsere persze erre is ráférne!

Öt évvel később elkeveredtem egy Roland hangszerbemutatóra, ahol a "E 6-os" széria gépei voltak kiállítva, az E-16-ostól az E-86-osig. El voltam ájulva a hangzástól! Ekkor döntöttem el, hogy kell nekem egy ilyen hangszer és én erre bizony 100 ezer ft-ot rászánok. (Pedig akkoriban kb. 15 ezer Ft volt a minimálbér!!!). Nagyon csalódott voltam, amikor megtudtam, hogy egy csak az E-16-osra elég... Végül azt vásároltam meg (80 ezerért), és attól a naptól fogva (1994) csak Roland hangszereket használok. Manapság érdekelne már egy Yamaha vagy egy Korg, de félek márkát váltani...

For this post the author Piercarlo thanked: 5
Apelláta (2016.11.21. 01:14) • Bubamara (2016.10.11. 10:47) • jamy1 (2016.10.11. 10:26) • Pityu (2016.10.12. 06:26) • tacso (2016.10.11. 08:40)
Rating: 13.16%
 
Avatar
Piercarlo
Kiemelt tag
 
Hozzászólások: 43
Csatlakozott: 2016.09.05. 14:45
Tartózkodási hely: Eger
Has thanked: 76 times
Have thanks: 54 times
Hangszer: Roland E-50

Re: Az első billentyűs hangszerem...így kezdődött...

HozzászólásSzerző: Norbi87 » 2016.11.20. 15:08

Nekem a legelső egy kis 3 oktávos piacos szinti volt amin először értelmetlen hamgok szólaltak meg rajta aztán jöttek az értelmesebb dallamok. Ekkor beirattak zenetanárhoz jött egy Casio ctk 200 as aminek kicsit dobozhangja volt. Ez volt 2 évig aztán yamaha psr 190 es. Elég sokáig nyüstöltem majd váltottam egy yamaha psr s550b re ami elég jó volt. De nem rég átnyergeltem yamaháról egy ketron sd 1 plusra. Hát mit ne mondjak ég és föld.
RANDOM_AVATAR
Norbi87
Újonc
 
Hozzászólások: 11
Csatlakozott: 2015.12.27. 13:14
Has thanked: 1 time
Have thanks: 1 time
Hangszer: Ketron Sd1 plus

Előző

Vissza: Szintetizátor/zongora

Ki van itt

Jelenlévő fórumozók: nincs regisztrált felhasználó valamint 0 vendég