ELEMZÉS

Mielőtt elkezdünk játszani egy dalt ( akár játszottuk már, akár nem ), mindig előtte át kell gondolni, hogy mit is akarunk csinálni. Van pár dolog, amivel még a szám előtt tisztában kell lennünk.

Az eddigi tanumányok alapján már egy egyszerű számot elemezhetünk és megnézhetjük, hogy logikailag milyen akkordokból és funciókból áll. Ha ezeket így átlátjuk, akkor kinyílik az akkordvilág és egy sokkal színesebb előadást érhetünk el, nem beszélve arról, hogy sohasem kell ugyanúgy eljátszani egy számot, mert mindig lesz egy másik lehetőség a harmóniák terén, így nem válik unalmassá a hallgatóság számára és számunkra sem a saját előadásunk.

Erre az elemzésre egy olyan számot kerestem, amit szerintem mindenki ismer. Ez az egyszerű szám legyen a „Kicsit szomorkás a hangulatom”

Első legfontosabb feladatunk mindig egy számmal kapcsolatban, hogy megnézzük, milyen hangnemben van. ( Remélem, hogy ez nem okoz gondot senkinek. )

Ha rájöttünk, hogy a G-mollban van a nóta, akkor ez már rengeteget elárul. Ezután már fel is villan a különböző hangokra épített akkordtípusok és fő funkciók, valamint az előzőleg jól begyakorolt zárlat a II – V – I, ami g-mollra levetítve a következő három akkordot takarja: Am7(5b) – D7 – Gm.

Az első sorban rögtön feltűnik, hogy egy V – I-es zárlat ( D7 –Gm ) után következik egy IV – V – I-es zárlat ( Cm – D7 – Gm ). Ebben a zárlatban a IV. fokú SD funkciójú akkordot már ki is cserélhetjük egy jóval érdekesebb II. fokú ( ez is SD funkciójú ) Am7(5b) akkordra.

A második sor elején ugyanaz a II – V – I-es zárlat van, mint az első sorban. A harmadik ütemben, viszont a Cm után F7 és Bb akkordok vannak. Ez megint csak nem más mint II-V-I-es zárlat, csak itt van egy kis hangnemi kitérés a Bé-dúr irányában, tehát itt nem történik más, mint Bé-dúrban csinál egy II-V-I-es zárlatot.

A második sor végén lévő G7 nem más, mint a harmadik sorban lévő Cm-nak a Dominánsa, amit lezár a Cm-ra. Ha egy kicsit bőviteni akarjuk az akkordokat, akkor a helyére befoghatunk egy SD akkordot majd az ütem végére a Domináns G7-et. Itt figyelnünk kell arra, hogy c-mollban van a zárlat, tehát a c-mollnak a Szubdominánsát kell befogni. Ez az utolsó ütem ebben az esetbe úgy fog kinézni, hogy Dm7(5b ) – G7.

A harmadik sor elején megint egy IV-V-I-es zárlat g-mollban.

A harmadik sor végén lévő Dm akkorddal is egy hangnemi kitérés van d-moll irányában, ám ez csak akkor derül ki igazán, amikor a negyedik sorban csinál egy II-V-I-es zárlatot d-mollban. Ez elég érdekes zárlat, ugyanis második fokon nem félszűkített akkordot használ, hanem egy 7-est, ami az utána álló A-dúr akkordnak a dominánsa. ( Ebben az esetben az E7-et váltódominánsnak hívják ).

Itt is meg lehet próbálni az E7-es akkordot kicserélni, akár Em7(5b)-re, vagy a IV fokú Szubdominánsra Gm6-ra. ( A dallamhang miatt itt szándékosan nem m7-es akkordot írtam, hanem m6-os akkordot használjunk. Ez egy következő téma lesz )

Az ötödik sorban is van egy érdekesség. A sor végén a IV-V-I pattern helyett a IV-V-III patternt használja, ami funkcióelméleti szempontból megegyezik a SD-D-T zárlattal, de azért érződik, hogy a pattern végén a III. fokú ( Bb ) Tonika nem ad tökéletes zárlati érzetet.

A verse hátralévő két sorában még egy érdekesség van. A II. fokra épített A7-es akkord, amit a IV. fokú ugyancsak SD követ. ( Ez az A7-es a Bé dallamhang miatt nem lehet semmilyen moll jellegű akkord. Ezt ne is próbáljátok kicserélni, mert biztos, hogy rosszul szól )

A refrén részben semmi más nem történik, mint a nóta egyszerűen átmegy a parallel dúrba ( tehát Bé-dúrba ) és ott csinál II-V-I-es zárlatokat.